Egy magyar hadifogságba esett olasz katona története

„Édesapám az 1848-as magyar szabadságharc nagy tisztelője volt és a magyarok iránti szeretetét a hadifogság után sem veszítette el" – elsőként ezt emelte ki Giuseppe Coppola orvos, aki 2003-ban a családi pincében találta meg édesapja első világháborús feljegyzéseit, valamint a frontról és a hadifogságból írt százötven levelét.

„Tudtuk, hogy a magyarok foglya volt, de feleségének, gyerekeinek nem beszélt róla, ez a könyv szól helyette" – mondta Coppola, aki Matteo Ermacora történésszel írta meg az Un professore al fronte(Egy tanár a fronton. Naplók, levelek a háborúból és a fogságból 1916-1918) visszaemlékezést. Az udinei Gaspari kiadónál megjelent könyv előszavát Giorgio Napolitano államfő írta.

A nápolyi gimnáziumi tanár, Nunzio Coppola önkéntesként ment az isonzói frontra, ahol 1917 májusában magyar katonák fogták el. Tizennyolc hónapot töltött fogságban Ausztriában, Csehországban, majd fegyelmi vétségért a komáromi erődbe helyezték át. Innen 1918 novemberében szökött meg harminc tiszttársával: vonattal elérte Budapestet, onnan Triesztet. Életét gimnáziumi irodalomtanárként folytatta, a későbbi írónő Elsa Morante tanára is volt.

Coppola naplói és feljegyzései a lövészárokban töltött hét hónapot és a másfél év hadifogságot idézik fel. Az osztrák-magyar hatóságoktól cenzúrázott vagy a börtönből titokban kijuttatott leveleiben Coppola írt a caporettói vereségről, a fogságban elszenvedett éhezésről és arról a magyar katonáról is, akit elfogásakor lőtt le és akiről attól kezdve sokszor álmodott.