Egy rémisztő kép rettenetes története
Szöveg: Snoj Péter | 2015. szeptember 13. 8:18A második világháború eseményeit böngészők bizonyára már nem egyszer találkoztak azzal a fotográfiával, amelyen egy kardot rántó japán katona és szövetséges foglya látható, utóbbi életének utolsó pillanatában. Ismerjék most meg e kegyetlen fotó történetét.
Először is adjunk nevet a tragikus sorsú fogolynak: Leonard George Siffleet az ausztrál hadsereg egyik különleges alakulatának őrmestere volt, 1916-ban született. A halálát bemutató fotográfia pedig 1943. október 24-én látott napvilágot. Siffleet mindössze 27 éves volt, amikor hősi halált halt japán fogsága alatt.
A japán katonák e furcsa szokására – vagyis, hogy lencsevégre kapták áldozataik kivégzését – talán sosem derült volna fény, ha 1944-ben egy ádáz harc után, a saját túlélők után kutató amerikaiak nem találnak meg egy japán tisztet, akinek mellzsebéből előkerült a fekete-fehér kép…
A kordokumentum előkerülte után sokáig hibásan is azonosították a képen szereplő Siffleetet és a különböző napilapokban, magazinokban egy Bill Newton nevű hadnagyot véltek felismerni a fotóm. Sokszor még ma is helytelen névvel kerül újra és újra napvilágra kép.
Valójában a fogoly az ausztrál hadsereghez 1940-ben csatlakozó Leonard Siffleet volt, aki élete legboldogabb pillanatának tekintette azt a napot, amikor végre felvették, hiszen korábban többször is próbált rendőrnek állni, de az alkalmassági vizsgákon valamiért mindig elbukott. Három hónapot töltött el a Richmond Légi Bázis egyik légvédelmi egységénél szolgálva. Később, a seregnek köszönhetően, híradó-technikusi iskolát végzett és eredményei láttán a felsőbb vezetés 1942 szeptemberében áthelyezte az egyik különleges osztagba.
A háborús filmek kedvelői között talán ismerősen cseng az akkor még szárnyait bontogató Mel Gibson főszereplésével elkészült A Z rohamosztag című 1982-ben készült film, amelynek történelmi alapját Siffleet egysége adta.
Első bevetésére 1943. május 5-i őrmesteri kinevezése után került sor. Pápua Új-Guineában jutottak át az ellenséges vonalak mögé, ahol megkezdték információszerző és szabotázsakciójukat. Ám akciójuk hamar véget ért, amikor a japánok rájuk leltek és az ausztrálok heves ellenállása ellenére is körbezárták őket. Minden töltényből kifogyva, végül megadták magukat, ami ellenfeleik szemében a lehető leggyávább katonai tettnek számított.
Fogságuk első óráiban kegyetlen és kíméletlen vallatásban volt részük. Két héten át kínozták őket. Két bajtársával együtt Siffleet őrmestert őreik kivezették Aitape partjára. Kezüket hátrakötötték, fejükre szemfedőt kötöttek, majd a menet végén puskatussal lökték térdre a homokos tengerparton. Helyi lakosok visszaemlékezései szerint a japán katonák hangosan röhögtek, előre tudva, hogy mi lesz a műsor fináléja.
Kínzó percek várakoztatása után a jelenlévő Michiaki Kamada altengernagy, a japán hadi flotta parancsnoka kiadta a halálos parancsot. Yasuno Chikao (pontos rendfokozat nem ismert, annyi bizonyos, hogy tiszt volt) kardot rántott és egyenként lefejezte a hadifoglyokat.
