Együtt maradunk!
Szöveg: Snoj Péter | 2016. december 11. 14:49A honvedelem.hu-n is foglalkoztunk már a Ryan közlegény megmentése című mozifilmmel, amelynek történetéről tudjuk, hogy James Francis Ryannek azért kell szolgálatát megszakítva hazamennie, mert minden vér szerinti testvérét elveszítette a háborúban. Noha a film szereplői fiktív személyek, az amerikai hadvezetésnek valóban voltak hasonló döntései a Sullivan fivérek esete után.
A kiképzés során együtt szolgáltak egy gyermekkori barátjukkal, William Ball-lal, akit a fivérekkel ellentétben felvettek aktív szolgálatba, és Pearl Harborba vezényelték. A japánok 1941. december 7-i támadása során megannyi katonatársával együtt William is meghalt. Barátjuk elvesztése visszavonhatatlan döntésre indította a Sullivan fivéreket: George, Francis, Joseph, Albert és Madison együtt keresték fel a flotta toborzóirodáját és adták be jelentkezésüket.
Noha a hadvezetés számára amolyan kimondatlan törvény volt, hogy testvéreket nem osztanak be egyazon egységbe, az öt Sullivan mégis meggyőzte a toborzókat, mihelyst hangoztatni kezdték családi mottójukat: együtt maradunk!
A USS Juneau könnyű cirkálón kezdték meg szolgálatukat 1942 januárjában. Guadalcanal szigeténél érte őket a tűzkeresztség. A Juneau feladata három másik hadihajó mellett a szigetre utánpótlást szállító hajók védelme és kísérete volt. A japán flotta azonban 1942. november 12-én végzetes csapást mért az ott tartózkodó amerikaiakra, köztük a Juneau-ra is. Egymást követően két torpedótalálat is átszakította a hajótestet, robbanást előidézve a gépházban Mindössze tíz fő menekült meg a hajó 700 fős legénységéből – egy Sullivan fivér sem volt közöttük.
Egyes visszaemlékezések szerint Francis, Joseph és Madison a robbanások következtében hunytak el. Albert holttestére másnap találtak rá, a jelek szerint fulladás okozta halálát. Egyes vélekedések szerint George végzete egy cápatámadás volt a süllyedést követő napokban (az amerikai flotta ugyanis képtelen volt mentést szervezni a még esetleges túlélők érdekében a folyamatos japán támadás miatt).
A haditengerészet hosszú időn át hiú reményeket keltett az otthon maradottakban, hogy a fiúk „csak" elveszett státuszt kaptak, és még van remény a hazatérésükre. Aztán 1943 januárjában egy katonai gépjármű gördült be a Sullivan-ház elé. A kiérkező tiszt és tábori lelkész közölték, hogy mind az öt fiú hősi halált halt, és soha többé nem térnek már vissza.
Noha a család összetört a veszteség hatására, az amerikai hadvezetés mégis képes volt meggyőzni Thomast és Alettát, hogy segítsék a hadikötvények népszerűsítését. Számtalan gyárban és közösségi házban tartottak előadásokat, amelyek során szívszorító részletességgel mesélték el gyermekeik fiatalkorát és katonai szolgálatát.
A Sullivan fivérek emlékezete a mai napig él az amerikai katonai társadalomban. A háború után törvénybe foglalták, hogy sem testvérpár, sem szülő-gyermek nem szolgálhat ugyanazon helyen, nehogy valaha is újra előforduljon hasonló tragédia. Később két hadihajó is felvette a USS The Sullivans nevet, tisztelegve áldozatuk előtt.