Ezen a napon kezdődött Szarajevó ostroma

Az MTI összeállítása szerint az egykori Jugoszlávia széthullásának véres története az 1990-es évek elején kezdődött. Szlovénia és Horvátország 1991-ben kiáltották ki függetlenségüket, amit polgárháború követett. A legsúlyosabb válság azonban a szerbek, a horvátok és a muszlim bosnyákok lakta Bosznia-Hercegovinában alakult ki. A főként bosnyákok által lakott, de kulturális és vallási értelemben is rendkívül színes várost a szerbek megpróbálták rohammal bevenni, de ez nem sikerült nekik, ekkor döntöttek a blokád mellett.

A helyzet megértéséhez érdemes tisztában lenni Szarajevó elhelyezkedésével is: az 1000-1500 méter magas hegyek közti katlanban lévő boszniai fővárost a szerb tüzérség könnyedén körbevehette és a lakók a mesterlövészeknek is ki voltak szolgáltatva.

A támadók elzárták a vizet, a villanyt és a gázellátást, elvágták a legfontosabb utakat, megakadályozva az élelem és a gyógyszer eljuttatását a városba. A civil lakosság számára a legnagyobb szenvedést a folyamatos tüzérségi tűz jelentette: becslések szerint naponta átlagosan 329 akna csapódott be, akadt olyan nap is, amikor ennek tízszerese. A városban 1993 szeptemberére 35 ezer épület semmisült meg, s gyakorlatilag nem maradt olyan, amelyet ne ért volna valamilyen kár. Az emberek éveken keresztül éltek földalatti óvóhelyeken, pincékben.

Az ostrom egyik, ma is látogatható mementója a Remény alagútja volt, amely bizonyos időszakokban az egyetlen összeköttetést biztosította a külvilággal. A 800 méter hosszú, másfél méter magas járatot csákányokkal ásták ki, és egy lakóház, illetve az ENSZ ellenőrzés alatt lévő repülőtér között tartották vele a kapcsolatot. Úgy tartják, hogy az alagút nélkül a védők nem tudták volna tartani a várost, hiszen egészségügyi felszerelés, lőszer és élelmiszer is érkezett rajta.

Szarajevó ostromának egyik legtragikusabb eseménye 1994. február 5-én történt, amikor a piacot ért aknatámadásban 68 ember meghalt, 200 pedig megsebesült. Másnap Bill Clinton amerikai elnök elrendelte, hogy az amerikai légierő azonnali hatállyal küldjön C-130-as szállítógépeket Szarajevóba a támadás sebesültjeiért, egyúttal felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy a lehető legrövidebb időn belül azonosítsa a tömegmészárlás felelőseit. A NATO kilátásba helyezte, hogy az ENSZ kérésére légicsapásokat mér a Szarajevó környékén kiépített szerb tüzérségi állásokra, egyben követelte, hogy a szerbek tíz napon belül vonuljanak vissza. Egy évvel később a piacon ismét több tucat civilt ölt meg egy szerb lövedék, mire a NATO gépei szerb fegyverraktárakat bombáztak.

1995 májusában a bosnyák-horvát offenzíva hatására a szerbek visszavonultak a Szarajevó környéki hegyekből. A 44 hónapig tartó szarajevói blokád idején a becslések szerint több mint 12 ezer ember halt meg (köztük több mint ezer gyermek), és 50 ezren szenvedtek sérülést. A város utcáin azóta a betonba öntött vörös festékkel jelzik a lövedékek becsapódásának helyét.