Helikopter sugárhajtással

Már Leonardo da Vinci is foglalkozott a forgószárnyas repülés megvalósításának elvével, de a helikopter mint légijármű csak a második világháború második felében jelent meg. Noha addig is sok terv született egy akár egy helyben lebegni is képes gépről, a fejlesztők minduntalan elakadtak ott, hogy a kialakított konstrukció csak kontrollálhatatlan pörgésre volt képes. Az első, közismerten sikeres modell a Sikorsky-féle R-4-es volt, amit az amerikai haderő idővel rendszeresített is.

Persze a háborús erőfeszítések közepette a németek is teljes gőzzel hajtották a fejlesztéseket. A Harmadik Birodalom tudósai elő is állítottak jó pár olyan forgószárnyas alkotást, amely képes volt egyik pontból a másikba átrepülni, ám Adolf Hitlert nem győzte meg a bravúr. Úgy tartotta, hogy az eszköz nem eléggé előrehaladott, nem mutatja meg eléggé a birodalom hatalmát és technológiai fölényét. Hitler azt akarta, hogy a propellerek helyén sugárhajtóművek legyenek, amelyek fényes lángcsóvákat húzva rémítik meg az ellenséget. Így született meg a Focke-Wulf Triebflügel koncepciója.

Az elképzelés szerint 1000 kilométer per órás sebességre képes jármű forgószárnyainak végein helyezkedtek volna el a hajtóművek. Az első számítások és kísérletezések során azonban szinte rögtön kiderült, hogy így a konstrukció nem csak instabil, de rendkívül nehezen irányítható is lett volna, ráadásul a leszállás is igen komplikálttá vált volna, hiszen a pilótának az ég felé fordulva, gyakorlatilag a föld felé tolatva kellett volna letennie a gépet.

Talán az elképzelés hibái miatt, talán a kései tervezésnek (1944) köszönhetően sosem készült el egy prototípus sem.