Hideg kóla német módra
Szöveg: Snoj Péter | 2015. október 18. 14:28Ugye ismerős az a negyvenes évekbeli propaganda kép, amin egy vidám amerikai katona – egyik kezében egy üveg hűs és habzó kólával, a másikban pedig egy fegyverrel – a győzelemért küzd. Na, most képzeljék el pontosan ugyanezt, csak német pilótákkal…
Hírnevét, illetve számos korabeli katonai témájú plakátját a márka talán annak köszönhette, hogy a második világháború ideje alatt a cég vezetője, Robert Woodruff minden amerikai katona számára mindössze 5 centért biztosította a kellemes felfrissülést. Persze ebben komoly üzleti húzás is volt, mert Woodruff így elérte, hogy a háborús megtakarítások érdekében máshol bevezetett cukorkvóta-csökkenés a cégére ne vonatkozzon.
Persze a „hűs élmény" nemcsak az amerikaiak számára volt elérhető. Már jóval Hitler hatalomra kerülése előtt Németországban is nyíltak és működtek gyárai a cégnek. Tehát a későbbi birodalom katonái számára sem volt ismeretlen a szénsavas ital, amit egyébként részben azért is hoztak létre, hogy a fiatalok ne szeszes italokat fogyasszanak.
A háború alatt és után sokan támadták a vállalatot, s azzal vádolták vezetőit, hogy 1941-1945 között is forgalmazták terméküket Németországban. A valóság ezzel szemben az, hogy az Egyesült Államok hadba lépésekor az amerikai anyavállalat megszüntette a gyártáshoz szükséges szirup és egyéb titkos hozzávalók szállítását a német kirendeltségek részére. Ennek ellenére persze a helyi vezetés még kiárusította a meglévő készleteket, ezért fordulhatott elő, hogy még sokáig fel-felbukkant a jól ismert formájú üveg a német filmhíradók felvételein.
A történethez tartozik az is, hogy a német kirendeltségek vezetői, a megmaradt alapanyagot elemezve igyekeztek újraalkotni a titkos receptet – ám ez nem sikerült nekik. A kísérletek eredményeként azonban megszületett egy egy ízletes, gyümölcsös üdítő, amelytől azt remélték, hogy át tudja venni a kóla helyét. Ma ezt a narancs színű és ízű üdítőt már szintén az egész világon ismerik…
Az egyre fogyó készletek miatt egy rekesznyi kóla már 1943-ban is valóságos kincsnek számított. Nem csoda, hogy a Tunéziában harcoló német katonák kis híján egymással is megküzdöttek, amikor egy elhagyatott amerikai állást átvizsgálva ráleltek egy ilyen „kincsesládára". Mindamellett, hogy előszeretettel fogyasztották, a cserekereskedelemben is nagy értéket képviselt egy-egy üveg üdítő. A „dílerek" ezért rendszerint a német haderő messze legmagasabban fizetett embereihez, a Luftwaffe pilótáihoz fordultak, ha rábukkantak egy-egy üvegre. Jól is tették, mert az Afrikában szolgáló pilóták bármit hajlandók voltak kifizetni azért, hogy a felforrósodott kabinból, bőrkabátjukból és ejtőernyőjükből kiszabadulva gyorsan lehűthessék magukat.
Tábori hűtő nem lévén a szigorú szabályok szerint élő hajózók egyébként egészen meglepő módszert eszeltek ki arra, hogyan hűtsék le szerzeményüket a reklámok által is ajánlott kellemes, hőmérsékletre. Az üvegeket külön-külön vizes törülközőkbe csavarták és repülőgépeik szárnya alá rögzítették. A bevetések alatt az ital így lehűlt, s a leszállás után már azonnal lehetett is inni.
