Híres magyar hadmérnökök: Vay Miklós
Szöveg: Ördög Kovács Márton | 2020. május 1. 16:53Sorozatunkban olyan magyar hadmérnököket mutatunk be, akik szakmai tevékenységükkel és katonai szolgálatukkal hozzájárultak hadtudományi ismereteink és képességeink fejlődéséhez. Második részünkben Vay Miklóst ismerhetjük meg, aki részt vett a török elleni 1788-ban kezdődő háborúban, majd Angliából behozott és a saját tervei alapján fejlesztett gépeivel megalapította a Monarchia első pamutfonalgyártó üzemét, valamint sokat tett a hazai mezőgazdaság modernizációjáért. A Napóleon elleni győri ütközet után, az ő irányítása alatt kezdődtek meg a Tisza és a Körös-vidék folyószabályozásai.
Vay Miklós a Borsod megyei Zsolcán született 1756. szeptember 6-án. Nagy történelmi múltra visszatekintő családnevét a felmenői által már a honfoglalás óta birtokolt Vaja községről kapta. Tanulmányait a matematika iránt érdeklődő Vay a híres sárospataki kollégiumban kezdte, majd 1776-tól Leingrubenben tanult a hadmérnöki akadémián. Az akadémia elvégzése után 1780-tól, mint mérnök hadnagy az aradi és a theresienstadti vár felújítási és átépítési munkálataira kapott megbízást.
Családját időközben, II. József intézkedésére, 1783-ban bárói rangra emelték. A szorgalmas és tehetséges Vay Miklósnak 1786 és 1788 között lehetősége nyílott egy nyugat-európai tanulmányútra. Vay két éves útja során megfordult Németországban, Franciaországban, Hollandiában és Angliában is. Angliában – a kor egyik legjobb műszerszerkesztője – Jesse Ramsden mellett dolgozott. 1787-ben egy nagy megtiszteltetés érte, hiszen az optikai műszerkészítésben elért munkájáért a Royal Society tagjává választották.
Tanulmányútja befejeztével hazatért és tüzérkapitányként kezdte meg szolgálatát az 1788 és 1791 között zajló törökök elleni háborúban. Katonai szolgálata alatt ott volt Szabács valamint Belgrád ostrománál is. A harcok során elveszítette jobb szemét.
A háború után újra tanulmányútra indult és ismét eljutott Angliába. A szigetország ezekben az években már nagyot lépett előre mezőgazdaságának gépesítésében. Vay vetőgépek, aratógépek, korszerű ekék tervrajzaival és egy fonógép modelljével tért haza. 
Alsózsolcai birtokán gazdálkodásba kezdett és korszerű eszközeivel az ország egyik mintagazdaságát honosított meg. Saját fejlesztésű pamutfonó gépegyüttese 1789-ben kapta meg a szabadalmi jogokat. Így lehetősége nyílt megalapítania a Monarchia első pamutfonalgyártó üzemét, mely gépesített volt. Az üzem létrehozásában Batthyány Károly gróffal társult. Szintén saját fejlesztése volt egy olyan fordulatszámláló berendezése létrehozása, mely postakocsikra szerelve hozzájárult a korabeli postaút-térképek hibáinak kijavításához. Mérnöki munkái és fejlesztései során elkésztette egy lánchíd tervezetét, melynek helyét Pesten képzelte el.
Gazdaságába Angliából hozatott burgonya vetőgumókat, így meghonosítva Szabolcs-megyei birtokán ezt a növényt. Számos újítása és modernizációs tevékenysége mellett az igazi anyagi áttörést az 1799-ben, Debrecenben alapított salétromgyártó részvénytársasága jelentette.
1809-ben Napóleon ellen hívták fegyverbe a magyar nemességet, Vay már dandártábornoki rangban az elsők között jelentkezett és részt vett a győri csatában. Élete utolsó évtizedeiben a Tisza és a Körös-vidék folyószabályozási munkálataiban vett részt. Az itt dolgozó mérnökök munkáját irányította. 1824. május 11-én, Pesten hunyt el.
Kapcsolódó cikk:
Híres magyar hadmérnökök: Hollán Ernő
