HOBO 28 végveszélyben!

A járőrrepülések útvonalába esett a grönlandi Thule Légi Bázis körzete is. A HOBO 28-as 11 ezer méter magasságban közelítette meg a bázis környékét, amikor nem várt események sorozata kezdődött el a fedélzeten. A legénység tagjai – a kegyetlen hideg ellen védekezve – a maximális fokozaton működtették a fűtésrendszert, ám egy elektromos hiba okozta szikra miatt tűz keletkezett. Mivel a repülőgép korábban is produkált már hamis hibaüzeneteket, a személyzet nem vette túl komolyan a tűzjelző sípolását. A gépen azonban percről-percre egyre melegebb lett…

Mire megtalálták a probléma forrását, már túl késő volt, a gépen elterjedt a tűz. Egy ideig igyekeztek felvenni a küzdelmet a lángokkal, ám végül a repülőgép kapitánya, John Haug százados esélytelennek ítélte az elkeseredett harcot és kiadta a gépelhagyására utasító parancsot. A rádión leadta pontos helyzetüket – mintegy 120 kilométerre a Thule Légi Bázistól – és bejelentette: „HOBO 28 végveszélyben!"

A hétfős legénységből hatan sikeresen elhagyták a gépet – egyedül a másodpilóta nem jutott ki a zuhanó B-52-esből, a tűz következtében halálos égési sérüléseket szenvedett. A gép rövid idő múlva a földbe, jobban mondva a jégbe csapódott.

A kapitány utolsó üzenete láncreakciót indított el mind a dán, mind az amerikai katonai hatóságoknál. Az amerikai légierő azonnal kiadta a kettétört nyíl parancsot, ami egy nukleáris balesetek esetén alkalmazandó óvintézkedés-sorozatot takar. Hamar kiderült, hogy a becsapódás – szerencsére – nem élesítette a hidrogénbombák gyújtószerkezeteit és a személyzet életben maradt tagjait is sikerült gyorsan megtalálni. Nehezebb ügy volt a gép összes roncsának megtalálása és beazonosítása.

Főleg, hogy a keresőcsapatok egymás után jelentették: bár a bombatér ajtajait megtalálták, sem a gép ezen részére, sem pedig a bombákra nem bukkantak rá. Később három robbanótestet megleltek, ám a  negyedik még mindig hiányzott. A nyomok arra utaltak, hogy a becsapódás hatására a jégpáncél megolvadt, elnyelte a hiányzó hidrogénbombát, majd visszafagyott. 

Innentől kezdve a történet igencsak ködös, mivel mind a dánok, mind az amerikaiak titkolni kívánták a keresés kudarcát. Tudván, hogy mégsem állhatnak olyan hírrel a világ elé, ami arról szól, hogy az amerikai légierő elveszített egy hidrogénbombát, a hivatalos közleményekben ekképp fogalmaztak: „A roncsokat és a radioaktív szennyeződést okozó anyagok 93 százalékát elszállítottuk. További területrendezés folyamatban."
Éveken át mindössze ennyit lehetett tudni az esetről. Majd a hetvenes években felröppent a hír, hogy az Egyesült Államok egy kereső tengeralattjárót küldött a területre. A merülés és a feltételezhetően kutatóexpedíció eredményéről nincs ismert információ.

Egyes vélekedések szerint a bombát sosem találták meg és annak tartalma ártalmatlanul szétoszlott – köszönhetően a hatalmas jég- és vízmennyiségnek. Mások szerint már biztosan megtalálták és megtisztították a környéket. Igen sok hivatalos forrás igyekszik biztosítani, hogy radioaktív szennyeződés egész biztosan nem történt. Ellenben dán kutatások szerint a balesetet követő évtizedekben szemmel láthatóan megnőtt a rákkal diagnosztizáltak száma a helyi lakosság körében.