„Hogy a nemzet iránti vonzalmamnak emlékezetét fenntartsam, neveztessék Ludovika Akadémiának”

Mária Ludovika magyar királyné a Habsburg–Estei-házból származó, Ferdinánd Károly Antal osztrák főherceg és Estei Mária Beatrix tizedik gyermekeként született 1787. december 14-én. Az osztrák főhercegnő I. Ferenc császár és királlyal kötött házassága révén lett osztrák császárné, magyar és cseh királyné. A fiatal főhercegnő és a nála húsz évvel idősebb, másodjára megözvegyült császár 1808-ban lépett frigyre. Az új császárnét 1808. szeptember 7-én, Pozsonyban koronázták magyar királynévá.

Az 1808.  évi VII.  törvénycikkben is  hivatkozott „bőkezű" királyné felajánlotta az 50 ezer forintos koronázási ajándékát a magyar tisztképzés bázisának, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia felépítésére. Ez ma, nagyjából 250 millió forintos összegnek felelne meg. Mária Ludovika a magyarok iránti elkötelezettségéről volt híres, a tizenkilenc éves királyné saját kezűleg írta alá az akadémia alapítására szánt adományát a következő szavakkal: „Hogy a nemzet iránti vonzalmamnak emlékezetét fenntartsam, neveztessék Ludovika Akadémiának."

Az Orczy-kertben található háromalakos szoborcsoport Mária Ludovika királyné megmintázásával a Ludovika Akadémia megalapítását idézi. A szobor azt a képzeletbeli mozzanatot örökíti meg, amikor a királyné átnyújtja az akadémia alapítólevelét a tőle balra álló József nádornak. A patinás Mária Ludovika-szobor talapzatán a következő felirat olvasható: „A Ludovika név hirdesse nemzethez való vonzalmunknak emlékezetét."

Ebben az időszakban Magyarország – a Habsburg Monarchia részeként – 1792 óta pénzzel és katonákkal vett részt a francia forradalom és a Napóleon elleni háborúban. Az ország rengeteg vért áldozott az egymást váltó franciaellenes koalíciók győzelméért, a régi rend helyreállításáért, többek között éppen Mária Ludovika közreműködésének köszönhetően.

Ludovika nem élhette meg 29. születésnapját, 1816 áprilisában halt meg. Saját utódot ugyan betegsége miatt nem tudott világra hozni, férje előző házasságából született mostoha gyermekeit féltő gonddal nevelte, köztük az édesapját a trónon követő Ferdinándot.

A művelt, éles eszű és humoros asszony a korabeli művészeti elit köreiben is feltűnést keltett figyelemre méltó szépségével. Johann Wolfgang Goethe Mária Ludovikát a Károly Ágostonnak, Szászország–Weimar fejedelmének írt beszámolójában jellemezte: „A császárné ránézésre törékeny, de azért nem kelti beteg ember benyomását, pedig mind a közönség, mind az orvosok erre a következtetésre jutottak a császárné egészségi állapotát illetően. Szamártejet iszik, és sokat tréfálkozik »tejtestvéreit« emlegetve. Igen kellemes, derűs, barátságos teremtés. Homloka és orra családi kötődéseit idézi, tekintete élénk-eleven, szája kicsi, beszéde gyors, de érthető. Egész megjelenésében van valami eredeti…"