Karnyújtásnyira a német egység

A helyzetet ugyanakkor nehezítette, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc igen sokat rontott a Habsburgok presztízsén, és ha már itt tartunk, anyagi helyzetén is, majd a krími háborúban összerúgták a port egyik legfontosabb stratégiai szövetségesükkel, a cári udvarral is. Eközben Poroszország töretlen gazdasági fejlődésen ment keresztül a század közepe táján. Mindez a hadi szektorban is éreztette hatását: az 1864-es dán háborúban a poroszok felmérték a velük szövetséges Habsburgok potenciálját, és gyorsan átlátták, hogy nincs mitől félniük. 1866 júniusában Poroszország egy olasz szövetség megkötését követően megszállta az osztrák Schleswig tartományt. Miután számos német állam tiltakozott a lépés ellen, Berlin feloszlottnak nyilvánította az 1815-ben, a napóleoni háborúk korának végére pontot tevő bécsi kongresszuson létrehozott Német Szövetséget. Bismarck briliánsan sakkozott: a korábbi lengyel lázadás leveréséhez nyújtott segítséggel kikapcsolta Oroszországot a konfliktusból, emellett pedig szövetségre lépett az Olasz Királysággal, és aktívan együttműködött a magyar emigrációval is. Ezek után Ferenc József június 16-án maga üzent hadat Berlinnek. Porosz oldalon tizenhárom, osztrák oldalon tizenegy német állam kapcsolódott be a harcokba a következő hetekben.

Maga a háború két fronton zajlott, északon és délen. Miközben utóbbin az osztrákok sikereket arattak a kevésbé ütőképes olasz erőkkel szemben, a gróf Helmuth Karl Bernhard von Moltke tábornagy személyében egy igazi stratégiai zseni által vezetett, technikailag fejlettebb, ütőképesebb porosz haderő ellen kevés esélyük volt. Ferenc József itt már tulajdonképpen az első jelentős ütközetben, az 1866. július 3-ai königgrätzi csatában elveszítette az egész háborút. Az osztrák erők ezután elveszítették harci kedvüket, a sereg demoralizálódott, és egy kolerajárvány további pusztítást végzett soraikban. Mindezt nem ellensúlyozhatta, hogy a június 24-ei custozzai csatában aratott szárazföldi győzelem után szűk egy hónappal, július 20-án Wilhelm von Tegetthoff admirális Lissánál az olasz flottát is tönkreverte a világtörténelem első komolyabb, páncélos gőzhajók által vívott csatájában. Utóbbi ütközet a rövid háború utolsó jelentősebb harci cselekményeit hozta: miután Ferenc József felismerte, hogy Königgrätz után már elsősorban Bécs sorsa a kérdés, fegyverszünetet kért, majd július 26-án, Nikolsburgban már előzetes békét kötöttek a felek. Az augusztus 23-ai prágai béke lezárta a rövid, ám annál jelentősebb háborút. Az október 3-ai bécsi béke a déli fronton is lezárta a konfliktust.

A háború következményei alapvetően formálták a korabeli Európa arculatát és hatalmi térképét: Bécs lemondott a német egység megvalósításáról, kilépett a Német Szövetségből, elveszítette Szászországot, Velencét és Friulit, illetve 1867-ben, meggyengülten kiegyezett a magyarokkal is. Bismarck pedig ezután Franciaország felé fordította tekintetét – és a német egység már valóban csak egy karnyújtásnyira volt.