Katonatörténelmi fotók nyomában… (1. rész)

Egy katonai témájú fotókkal foglalkozó sorozatot ki mással is kezdhetnénk, mint az egyik leghíresebb magyar haditudósító munkásságával. Arról a férfiről van szó, akit a LIFE magazin a világ legnagyobb háborús fényképészének nevezett spanyol polgárháborús tudósításáért. Arról a pesti srácról, akiről legendák, pletykák, nagyítások terjengnek a mai napig – jó néhányukat ő maga is terjesztette.

Robert Capa, a híres, egyesek szerint hírhedt fotóriporter idén lenne száz éves. Még Friedmann Endreként hagyta el Magyarországot, s költözött előbb Berlinbe, majd Párizsba. Nyugatra vándorlásának oka az volt, hogy az állam őrei meglátták őt, amint egy kommunista aktivistával folytat eszmecserét. Ezt követően elkapták, megverték, majd csak akkor engedték szabadon, amikor apja letette az óvadékot érte. Ám szabadulásának feltétele volt, hogy az érettségit követően azonnal el kell hagynia az országot.

A német fővárosban újságírást tanult, mellette a megélhetésért fotólabor asszisztensként dolgozott. Zsidó származása miatt a nácizmus elterjedése újra költözésre kényszerítette. Franciaországban már nem csak asszisztenskedett, de kapott terepmunkákat is, és szép lassan laboránsból fotográfussá avanzsált.

Szinte mindenki hallott első haditudósításának leghíresebb alkotásáról, a A milicista halála címmel ismertté vált fényképről. A mai napig sokan és sokat vitatkoznak arról, hogy a kép elkapott vagy megrendezett.

Robert Capát leginkább a normandiai partraszállásról készült képei tették híressé. Haditudósítóként ő is ott ült 1944. június 6-a reggelén az első partraszálló csónakok egyikében. A partraszállást követően az amerikai LIFE magazin találón, de egyben könyörtelenül is Kissé elmosódva címmel jelentette meg a D-napról készült néhány felvételét – alig párat. Persze nem Capa fukarkodott a képkockákkal, saját bevallása szerint a felhasznált tekercseken megközelítőleg kétszáz felvétel volt. De akkor mi is történt pontosan?

Robert Capa az elsők között lépett a hírhedt Omaha-partszakasz homokjába. Előző este, amikor megkérdezték tőle, hogyan akar kijutni a katonákhoz, azt felelte, hogy az „E-századdal", hiszen ők lesznek az elsők. Így is történt. Az Omaha-parti vérengzést túlélt amerikai katonák visszaemlékezése szerint volt egy őrült srác köztük, aki nyílegyenesen rohant előre, kezében fegyver helyett csak egy fényképezőgéppel, majd időről-időre hátrafordult és fotózta a vele szemben rohamozó gyalogosokat. Számtalan képet készített.

Saját elmondása szerint egyszer csak „eltűnt a kép szeme előtt, és a nagy feketeségből egy kórházhajón ébredt", kórlapján pedig nagybetűkkel virított a „harctéri sokk" besorolás. Mint kiderült, egy sebesülteket gyűjtő partraszálló csónakon jutott vissza a hajóra, ami visszavitte Londonba.

Mire a képekkel telt felvételek Londonba jutottak, az egész világ tudott az Overlord-hadműveletről, a nagyszabású franciaországi partraszállásáról. Az izgatottság begyűrűzött minden lakásba és üzletbe, így abba a fotókidolgozó üzembe is, amelyet Capa megbízott alkotásainak papírra nagyításával. Az akkor 15 éves Larry Burrows a laboráns asszisztenseként segédkezett a hirtelen felgyülemlett tekercsek feldolgozásával. A történelmi események izgalma rá is kihatott, s ez munkájában is megmutatkozott. A türelmetlen, kezét tördelő Burrows, hogy minél előbb szemügyre vehesse a harcok poklát bemutató fotográfiákat, a szokottnál magasabbra tekerte az előhívott tekercseket szárítógép hőfokát. A közel kétszáz felvételből mindössze nyolc ép és három félig-meddig felismerhető képkocka maradt meg.

Mikor Capa a nyomdából frissen kikerült lapot kezébe vette, mélységes düh lett úrrá rajta. Olyannyira, hogy a saját életéről írt naplószerű regényének is az újság által adott címet – Kissé elmosódva – adta, gúnyból.

Robert Capa 1954-ben halt meg, amikor Indokínában a harcoló francia csapatokat követve taposóaknára lépett. Az őt kórházba szállítók szerint amíg eszméleténél volt, végig szorongatta fényképezőgépét. Életútja mintaként áll a haditudósítók előtt, és még halálát is a klasszikus háborús fényképész sorsának tartják, hiszen munka közben érte a végzet.

Halála után egy évvel megalapították a Robert Capa Arany Medált, amely kitüntetéssel minden évben azokat a fotográfusokat ismerik el, akik fotóik elkészítéséhez rendkívüli bátorságot tanúsítottak. Larry Burrows, a laboráns segédje 1965-ben vietnami háborús tudósításáért is kiérdemelte ezt az elismerést.

(Folytatjuk!)