„Keleten már pirkadni kezd!”

„Szombatra virradó éjszaka két órakor aláirták a központi hatalmak megbizottai az ukrajnai köztársaság meghatalmazottaival a külön béke szerződését. Breszt-Litovszkban e históriai akta aláirása után, valóban elmondhatták a résztvevők: Keleten már pirkadni kezd! S elmondhatjuk mi is, hogy amint ennek az első békeszerződésnek napja fölbukkant a keleten, annak sugara, hamar át fog világitani messzebb tájakra is. Az ukrajnai béke még egyelőre nem jelenti a békét egész Oroszországgal s az egész keleti front nyugalmát de nagy eredmény, hogy a kezdet megindult s az első békekötésnek kiszámithatatlan hatása lesz az összes hadviselő országok népeire. (…)"- írja címlapon a Pesti Hírlap.

Véget ért az orosz-román háború – jelentik Pétervárról. „A hadibiztossághoz érkezett hirek megerősitik, hogy a harcok csapataink és a románok között befejeződtek és a nyugalom ismét helyreállott. A Kisenev felé előrenyomult románokat a román határra visszavetették. A 9. lövészhadosztály, amelynek visszavonulását a románok Galac környékén feltartóztatni igyekeztek, amennyiben nehéz tüzérség és a Dunán Cupa Daine (?) mellett horgonyzó monitorok tüzelése alá vették, körülzárt két román egységet és azokat szétszórta. A hadibiztosságnak az a véleménye, hogy a maximalista csapatok győzelme a központi rada (szerk.: Nemzeti Tanács) fölött véget vet majd a román csapatok besszarábiai előrenyomulásának, mert az ukrajnai kormány támogatta a román csapatokat."

„Az entente legfőbb haditanácsának versailles-i határozatában kimondta az egységes front közös főparancsnokságának elvét. Franciaország régi törekvése volt, hogy a katonai vezetést magához ragadja ez ellen azonban Anglia mereven állást foglalt, Amerika viszont Franciaország álláspontjához csatlakozott. Semleges forrásból érkező jelentések most arról adnak számot, hogy az entente uj hadműveleteinek vezetésére Foch tábornokot szemelték ki. Bonar Law (szerk.: az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1922 és 1923 között) viszont Asquith (szerk.: Herbert Henry Asquith, Amerika volt miniszterelnöke) egy kérdésére kijelentette az alsóházban, hogy a versaillesi haditanácson nem neveztek ki generalisszimuszt. A teljes egységet, ugy látszik, még sem sikerült megteremteni, aminek főleg Anglia régi és merev álláspontjának föntartása lehetett oka, Haiget nem rendelik korlátlanul alá francia vezetésnek. A kölcsönös féltékenykedés miatt a maga teljességében nem érvényesülhetett a „közös front, közös főparancsnok" elve. Az entente Foch tábornokban látja azt a hadvezért, aki a döntő hadműveletek idejére Hindenburg legméltóbb ellenfelének igérkezik. Kétségtelen, hogy az entente a tavaszi döntő hadműveletek idejére minden rendelkezésre álló eszközökkel fölkészülődik. (…)" – olvasható a napilapban.

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Takács Vivien készítette.)