Kellemetlen malőr

Az 1979-ben vízre bocsátott USS San Francisco – Los Angeles-osztályú − atom-tengeralattjáró a kor legmodernebb elvárásai szerint készült. Mivel minden műszere vadonatújnak számított, átadása előtt hosszas ellenőrző folyamatoknak vetették alá. Miután minden porcikáját szolgálatra alkalmasnak találták, 1981 áprilisában átadták első kapitányának, J. Allen Marshall parancsnoknak. Ahogy autóknál is szokás, a San Francisco első útja a hajó és a rendszerek bejáratásáról szólt. Mire azonban elérték Pearl Harbor szigetét, hogy a tengeralattjáró és legénysége elfoglalják szolgálati helyüket, már minden készen állt a tényleges szolgálatra.

A 2000-es évekbe az amerikai tengeralattjáró új kapitánya, Kevin Mooney parancsnok vezényletével, már modernizált fegyverzettel és számos csendes-óceáni – főleg járőri – küldetéssel a háta mögött lépett be. Új, guami kikötőjébe 2002-ben került, és innen indult a 2005 januárjában történt végzetes kimenetelű útjára is.

Január 8-án, középidő szerint éjjel kettő óra negyvenhárom perckor csaknem 700 kilométerre Guamtól, a USS San Antonio harminccsomós (körülbelül 55 kilométer/órás) sebességgel egy tengeralatti hegyvonulat oldalába fúródott, közel százhatvan méteres mélységben. A frontális ütközés óriási károkat okozott. Tulajdonképpen a hajótest egész orra megsemmisült, amelynek következményeit a tengeralattjáró mind a 137 fős legénysége saját bőrén tapasztalta meg. Az ütközés hatására közel százan megsebesültek, köztük a 24 éves Joseph Allen Ashley másodosztályú gépész is, aki másnap belehalt fejsérülésébe. Minden műszer és világítás elsötétült egy pillanat erejéig, míg fel nem kapcsolódtak a vészhelyzeti fények.

Visszaemlékezések szerint az nem is volt kérdéses, hogy azonnal vízfelszínre kell kormányozni a sérült tengeralattjárót, a kivitelezés azonban már sokkal komplikáltabbnak ígérkezett. Az ütközésben ugyanis megsérült a hajó elülső ballaszttartálya is, így a felemelkedést a játszótéri libikókák mozgásához hasonlóan, szakaszosan lehetett kivitelezni.

Míg a kormányosok felfelé igyekeztek, Mooney parancsnok ellenőriztette a San Francisco nukleáris reaktorát és a hajótest épségét. Csodával határos módon az orrát vesztett tengeralattjáróba sehol sem ömlött be a víz és szerencsére atomkatasztrófa sem fenyegette a legénységet. Mire elérték a vízfelszínt, odasereglett a haditengerészet és a parti őrség valamennyi környéken tartózkodó hajója.

Persze minél többen hallották a történetet, annál cifrább pletykák kezdtek el terjedni a fedélközben és a különböző parancsnokságokon. Az egyik legizgalmasabbnak az a teória számított, hogy a USS San Francisco egy másik – feltehetően orosz – tengeralattjáróval ütközött össze a Csendes-óceán kellős közepén. Amint a jármű szárazdokkba került, már az első vizsgálatok kétséget kizáróan kijelentették, hogy a Los Angeles-osztályú atom-tengeralattjáró bizony „megfejelt" egy víz alatti hegyet. Természetesen azonnal megkezdődtek a vizsgálatok annak érdekében, hogy feltárják az – ahogy akkor fogalmaztak – igencsak kellemetlen malőr okozóját. A haditengerészet vezetése jobbnak látta, ha a nyomozás idejére Mooney parancsnokot szárazföldre teszi. Ideiglenes irodájában érte a vizsgálat eredménye: noha a parancsnok korábbi tizenkilenc éves szolgálatának eredményessége figyelemre méltó, az ütközést megelőzően súlyos hibákat követett el akkor, amikor számos navigációs és útvonaltervezői ellenőrzést nem hajtatott végre embereivel. Felületessége miatt ugyanis nem fordítottak kellő figyelmet az útvonalon várható földrajzi jellemzőkre, s így pusztán csak nem vettek tudomást arról, hogy a kapitány hegynek fogja vezetni hajóját.

Kevin Mooney parancsnokot megfosztották beosztásától és megrovásban részesült. A legénység hat tagját szintén elítélték és lefokozták hanyagság tanúsítása miatt. Húsz tengerészt azonban kitüntettek a baleset bekövetkeztét követő bátor és önfeláldozó helytállásukért.

A USS San Francisco-t Guamba vontatták. Itt éppen annyira befoltozták, hogy kibírja az utat az Egyesült Államokig, ahol is megkezdték annak teljes javítását. Alkatrészdonorként az azonos típusú, két évvel fiatalabb, ámde felújításon át nem esett USS Honolulu szolgált. A munkálatok végére egy közel nyolcvanmillió dolláros számla keletkezett 2008 októberére, amikor is újra vízre bocsáthatóvá vált.

A 2009-ben bekövetkezett reaktiválása óta egészen idén januárjáig használták különböző gyakorló- és valós küldetéseken. A San Franciscót nyugdíjazását követően, 2017-től kezdődően kiképzési és oktatási célokra használják a továbbiakban.