Lemberg: a halálos airshow

Szöveg: Antal Ferenc | 2016. július 27. 19:05

Tizennégy esztendővel ezelőtt, 2002. július 27-én történt minden idők legsúlyosabb légibemutató-balesete: az ukrán légierő egyik Szu–27-es vadászgépe egy műrepülő gyakorlat közben a földbe csapódott a lembergi Szknyiliv repülőtéren. A baleset során 77 személy – köztük 28 gyerek – vesztette életét, félezren pedig különböző sérüléseket szenvedtek.

A tragikus napon az ukrán légierő a 14. Légi Hadtest fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából rendezett katonai parádét és légi bemutatót a repülőtéren. A programon mintegy tízezren vettek részt. A körülbelül háromnegyed egykor levegőbe emelkedő vadászgépet két tapasztalt pilóta, Volodimir Toponar és Jurij Jegorov ezredes irányította. Kétpercnyi repülés után azonban a Szu–27-es éppen egy orsót hajtott végre, amikor hajtóművei leálltak, majd a vadászgép hirtelen éles szögben süllyedésnek indult. A pilóták katapultáltak, de a tizenhét tonnás gép szinte lekaszálta a környezetében lévő fák koronáját, majd nekiütközött a földön lévő, benzinnel teli tartálykocsinak és két további repülőnek, utána pedig a földbe csapódott.

A becsapódó repülőgép szó szerint leborotválta az egyik leszállópályán tartózkodó tömeget, majd a robbanást követően darabjai több száz méteres körben szóródtak szét. A helyszínen lévő mentőcsapatok egyik tagja az újságíróknak elmondta, hogy a gép egyik hajtóművéből több mint 300 kilogrammnyi „biomasszát" kellett eltávolítaniuk. Az áldozatok kilétét és pontos számát nem lehetett megállapítani.
Az első tudósítások nyolcvan fölé tették a halálos áldozatok számát, a végső hivatalos adatok szerint hetvenheten vesztették életüket a szörnyű balesetben, köztük huszonnyolc kiskorú személy. Mellettük félezren szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket.

Leonyid Kucsma akkori államfő azonnal reagált az eseményekre. A katasztrófa helyszínén tett látogatása után leváltotta az ukrán légierő parancsnokát, egy minisztert és a tizennegyedik légi hadosztály parancsnokát, valamint a fegyveres erők vezérkari főnökét. Ezen kívül meghagyta, hogy mind a négy, posztjáról eltávolított tábornokot tartóztassák le. Őrizet alá vették a gerinctöréssel kórházban ápolt két pilótát is, továbbá betiltották a harci repülőgépek repülését, csak a készültségben lévő vadászgépek emelkedhettek a magasba.

A hatalmas belpolitikai vihart csak tetézte egy korábbi esemény: 2001 októberében az ukrán légierő egy hadgyakorlat közben lelőtt egy TU–154-es orosz utasszállító gépet. A gép a Fekete-tengerbe zuhant, nyolcvan ember vesztette életét. Az ukrán vezetés azonban ahelyett, hogy beismerte volna a hibát, az egész világnak azt hirdette, hogy Ukrajna nem felelős a tragédiáért. Az orosz szakértők által végrehajtott vizsgálat azonban bebizonyította: egy ukrán föld-levegő rakéta találta el az utasszállítót.
A katasztrófa sok kérdést vetett fel: szóba került többi közt az Oroszországban tervezett és gyártott Szu–27-es tökéletlensége, amelyet az orosz szakértők azonnal cáfoltak. Ehelyett felhívták a figyelmet azokra a hiányosságokra, amelyeket a légi bemutató szervezésében és lebonyolításában fedeztek fel. Történt ugyanis, hogy 1988-ban az Egyesült Államok egyik németországi légi támaszpontján hetven ember halálát okozta három olasz repülőgép, amelyek száz méterrel a nézők feje felett ütköztek össze. A baleset után a pilótáknak a bemutatók alkalmával legalább háromszáz méterre el kell távolodniuk a nézőktől. Lembergben ezt a szabályt megsértették, ez volt a fő oka a sok ember halálát követelő tragédiának.
A végső választ azonban a harci gép fekete dobozának szakértői vizsgálata szolgáltatta.

Eszerint egyértelműen bebizonyosodott, hogy a zuhanás előtti pillanatokban a földi irányítás többször is figyelmeztette a pilótákat a repülő kritikus mértékű túlterheltségére. A pilóták beszélgetéséből pedig tisztán kivehető volt egyikük kérdése: „És merre vannak a nézőink?"
A bírósági ítéletekre három évet kellett várni: 2005. június 24-én Toponart tizennégy, Jegorovot nyolc évnyi szabadságvesztésre ítélték. Rajtuk kívül további három katonát is bűnösnek találtak a repülési szabályok hanyag megszegésében és a kapott utasítások figyelmen kívül hagyása miatt. Két katona hat-hat, a harmadik négy év letöltendő börtönbüntetést kapott. Toponart emellett 7,2 millió, Jegorovot 2,5 millió hrivnyás kártérítésre ítélték az áldozatok családjai számára.

Az ukrán légierő vezérkarának négy tábornokát is megvádolták, de a bíróság bűncselekmény hiányában megszüntette ellenük az eljárást.