Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Levelek a frontról

Szöveg: Dr. Fricz-Molnár Péter |  2019. május 31. 7:28

A második világháború Magyarországon is sok szenvedést okozott szinte minden ember és család életében. A fronton harcoló katonák és az otthon maradt hozzátartozók egyaránt kétségek között élték meg a mindennapokat. Ebben a helyzetben szinte felbecsülhetetlen jelentősége volt egy-egy levélnek, így mondhatjuk, hogy a tábori posta rendkívül fontos szerepet töltött be.

https://honvedelem.hu/kiadvany/magyar_honved_2019._aprilis
1599203504
Mint ahogy minden háború, így a második világégés idején is a frontról érkezett levél vagy képeslap olyan örömet szerzett, mint éhes embernek egy falat kenyér. Ha azonban nem jött írás, nőtt az aggodalom, egyre nagyobb lett a lelki gyötrelem. Napjainkban szinte elképzelhetetlenül lassúnak tűnhet az akkori tábori posta útján történt kapcsolattartás. A fronton levő katona életjelére, egy „megeresztett lapra" nem perceket vagy órákat, hanem napokat, heteket kellett várni a hátországban maradt rokonoknak. A Fritz Pál őrnagy és a hozzátartozói között 1944-ben folyt levelezés fényében látható, hogy a tábori posta milyen fontos szerepet töltött be, gyakorlatilag a távollévővel való kapcsolattartás egyetlen formája volt.

Fritz Pált 1928. augusztus 20-án, a Ludovika Akadémia elvégzése után avatták főhadnaggyá, 1939. május elsején lett százados. 1943. február másodikától a 2. hadsereg doni hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített, kezdetben beosztás nélkül, majd a 23/II. gyalogzászlóalj parancsnokaként. 1943. április 22-től a 18. könnyű (később tartalék) hadosztály 40/II. zászlóaljának parancsnokává nevezték ki, május elsején pedig előléptették őrnaggyá. 1944 márciusától a galíciai, majd a kárpáti hadszíntéren harcolt, zászlóalja eredményes vezetéséért 1944 májusában két kitüntetést – a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal, illetve a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét hadiszalagon a kardokkal – kapott. 1945. február 15-én az önkéntes rohamzászlóalj vezetésével bízták meg. A fronttal együtt haladt Nyugat-Európa felé, de Ausztriából, Graz mellől nem tért vissza Magyarországra.

Fritz Pál 1944-ben a feleségével, egyetlen fiúgyermekével, édesapjával, testvéreivel és nagybátyjával is levelezett. Az őrnagy akkor 72 éves apja 1944. május 28-i, majd augusztus 3-i levelében a következőket írta fiának: „Édes, jó fiam! Köszönet végre megérkezett lapodnak. Bizony, szegény jó anyád nem érhette meg szép kitüntetéseidet, hogy velem együtt büszke lett volna reájok. (…) Kedves, jó Pali fiam, már kissé nyugtalanító, hogy egyáltalán nem jön írás tőled? Ezért nagyon kérlek, írj, hacsak két szót is!"

1599203504
Fritz Pál őrnagy és családja.

A hosszas hallgatás miatt a fiáért aggódó apa augusztus 16-án szinte könyörögve kérte a levélírást: „Kedves, jó Pali fiam! Nagyon kérlek, nyugtass meg bennünket. Az egész család állandó izgalomban van hosszas hallgatásod miatt!!! Elgondolhatod, hogy ez a bizonytalanság milyen hatással van az én beteg szívemre… Egy ide való harcoló (…) kit a partizánok (…) elfogtak, de szabadon bocsájtottak, már két ízben is írt a feleségének rendes tábori posta útján és a lapok aránylag gyorsan jutottak ide. Tehát a lehetőség az írásra megvan! Itt minden a régiben van s ha Te írnál, mindnyájan nagyon jól éreznénk magunkat. Így csak tépelődünk, hogy mi lehet veled?!? Tehát ismételten kérlek, adj hírt magadról, mert így még aludni sem tudok rendesen, pedig erre nagy szükségem van! (…) Kedves, jó fiam, várom soraidat és sokszor, nagy szeretettel csókollak."

Ez a levél már nem maradt válasz nélkül, mire az apa augusztus 19-én a következőt írta a fronton harcoló fiának: „Kedves, jó Pali fiam! Nagy örömet okozott ma reggel vett VIII/12.iki lev. lapod!!! Hála Istennek, hogy jól vagy, már nagyon aggódtunk sorsod miatt!! (…) Még csak arra kérlek, hogy eressz meg hetenként egy lapot, most az ilyennek beérkezése valóságos ünnep és nagyon megnyugtató!"

Fritz Pál őrnagy húga, Lívia május 26-án reagált arra a levélre, melyben a korábban már említett kitüntetésekről is szó volt: „Édes Palikám, 22-én datált lapod megjött. Sok csók érte. Gratulálok az új kitüntetésedhez (…) Apánk jól van (…) Írj te is neki, minden levelében emleget! (…) Írjál!!!"

A másik testvér, Fritz András a május 23-án és 27-én kelt soraiban pedig a következőket írja: „Apánk még mindig édes anyánk halálának hatása alatt áll, de azért lassan megnyugszik. Jó volna, ha írnál egy pár sort az öregúrnak, igen jól esne neki. (…) Tegnap írtam Neked egy hosszú, 8 oldalas levelet, amelyben édes anyánk utolsó heteit és napjait pontosan és részletesen leírtam. Nagyon kérlek, ha megkaptad, írd meg, nem kell megválaszolnod, csak kézhezvételét tudasd velem."

1599203504
Az őrnagy fia, ifj. Fritz Pál szorgos levélíró volt, 1944. április 8-án a következőket vetette papírra: „Édes drága jó Apukám! Nagy örömet szerzett a lapod. (…) és bárhol vagyunk, mindig magunk közé gondolunk Téged."

Az április 14-én, Kőszegről írt levelében az apai hiány meghatóan jelent meg: „Édesapám! Szerencsésen megérkeztem. Győrnél volt egy kis riadó. Erre a lapomra kérlek, ne válaszolj. Akkor mindig azt hiszem, nemsoká hazajössz. Lehetőleg minden második lapomra válaszolj. Nagyon vártalak. Anyunak pedig azt írtad, hogy haza fogsz jönni. Sokszor csókol szerető fiad: Palcsi."

Június 12-i írásában a fiú boldogan reagált apja életjelére: „Drága Édesapám! Ma nagy öröm várt rám! Délben mikor haza jöttem nagy örömmel meséli Anyu, hogy Te írtál! Na, gondoltam ezt elolvasom. Ide adta Anyu a levelet és én mohón ettem, az az olvastam soraid. Tudod, majd falra másztam, mikor olvastam, hogy vitézzé avatnak és veled együtt én is vitéz leszek."

Fritz Pál őrnagy sorait természetesen felesége, Horesnyi Ágnes is nagy örömmel várta. Színésznőként az Almássy Ágnes művésznevet használta, de a levelekben Betty vagy Beta néven szerepel. Fritz Pál kitüntetései kapcsán május 24-én az alábbiakat írta: „Drága Palikám! Végre elküldhetem a csomagot, amely itt vár a konyhában már talán egy féléve. A kitüntetéseket is küldöm, csak egyet kérek Tőled, hogy írjad meg, hogy mi lett a többivel, hiszen ez már a negyedik csapat. Elvesztetted vagy elajándékoztad? Végeredményben mindegy, egy biztos, hogy neked nincs meg. Nem házsártoskodom, csak fúrja az oldalamat, hogy mit tudsz csinálni ennyi kitüntetéssel. Reméljük, rövidesen a nyakadba borulhatunk."

A találkozásra végül 1945 tavaszán került sor. Az angolok a hadifogságba esett Fritz Pál őrnagyot – német hangzású neve miatt – egy Graz melletti SS-táborba vitték, ám miután tisztázódott a származása, elengedték őt. Ezt követően a család Graz mellett élt, 1948-ban Angliába mentek, majd 1956 márciusában Kanadában telepedtek le. Fritz Pál ott, közelebbről Montreal városában hunyt el, 1985. március 5-én.

Fotó: a szerző magánarchívuma és Fortepan