Lőverseny dédapáink puskáival

Az európai viszonylatban különösen (és talán nem is mindig indokoltan) szigorú magyar szabályozás lényegében lehetetlenné teszi az első világháború hagyományőrzői számára teljesen működőképes, korhű fegyverek tartását és bemutatókon történő használatát.
Szerencsésebb a helyzet az egykori birodalom Lajtán túli felében, Ausztriában ugyanis a hosszú lőfegyverekre vonatkozó szabályozás sokkal megengedőbb, így lehetséges a dédapáink-nagyapáink kezében is megfordult 1895M Mannlicher fegyverek különböző változatainak tartása, és használatuknak a korabeli szabályzók alapján történő elsajátítása.

A Mannlicher kapcsán joggal mondható, hogy fegyvercsaládról van szó, hiszen nem csak az 1885-1895 közötti fejlesztési időszak különböző modelljeit (1885M, 1886M, 1890M, 1895M) ismerjük, hanem csőhosszuk és felhasználási módjuk szerint is legalább három fő típus különíthető el a végleges változatból: hosszú csövű, a gyalogság alapfegyveréül szolgáló puska; rövid, lovassági használatra tervezett karabély; és szintén rövid, de szakcsapatoknál (tüzér, utász stb.) alkalmazott kurtály. Tovább árnyalja a képet, hogy a háború második felében már a gyalogságot is egyre inkább a rövid változatokkal szerelték fel, mivel azok alkalmasabban voltak a lövészárkokban való használatra. Maga a fegyver egyébként – mint a monarchia felszerelései általában – a korszak csúcstechnikáját képviselte, egyedüli hibájaként talán a túlzott karbantartási igénye róható fel. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kisebb módosításokkal a második világháború végéig gyártották, és a Honvéd Palotaőrség mind a mai napig használja, igaz, már csak díszelgési célokra.

Az említett magas karbantartási igény oka a rendkívül precíz kivitelezés, ami ugyanakkor kiváló céllövő fegyverré is teszi a Mannlichert. Ennek bizonyítására, valamint a hagyományőrző kiképzés minél sokszínűbbé tételére az ausztriai 4. Deutschmeister gyalogezred hagyományőrzőinek csapata minden évben lőversenyt szervez Bécs melletti lőterén. A Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár először 2015-ben kapott ide meghívást, akkor még külön versenyezve a fegyvert már jobban ismerő osztrák bajtársaktól. 2016 szeptemberében ugyanakkor már egy mezőny tagjaként indult minden résztvevő, és Irsay-Nagy Dénes főhadnagy második helyezést szerzett. 

A verseny során 13 lövést (3 próba, 10 értékelt) kellett leadni körös célokra, ülő tüzelési helyzetből, lövöldei körülmények között. A versenyzés mellett a – korabeli szabályoknak megfelelő – lövészeti minősülés is cél volt, az előírt szintet meglövő hagyományőrző altisztek és legénységi állományúak ugyanis jogosulttá váltak a vörös lövészbojt viselésére egyenruhájukon, valamint ezt tanúsító korhű és díszes oklevelet kaptak.

Fotó: Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár