Lőverseny dédapáink puskáival
Szöveg: Dr. Tóth Gergely százados | 2016. október 17. 17:49A katonai hagyományőrzés sokrétű céljai közül mindig is kiemelkedett a megjelenítendő korszak katonai felszerelési tárgyainak helyes használati módja. Ebbe a körbe természetesen beletartoznak a fegyverek is.
![1596021638](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f215b86b7db4189668975.jpg)
Az európai viszonylatban különösen (és talán nem is mindig indokoltan) szigorú magyar szabályozás lényegében lehetetlenné teszi az első világháború hagyományőrzői számára teljesen működőképes, korhű fegyverek tartását és bemutatókon történő használatát.
Szerencsésebb a helyzet az egykori birodalom Lajtán túli felében, Ausztriában ugyanis a hosszú lőfegyverekre vonatkozó szabályozás sokkal megengedőbb, így lehetséges a dédapáink-nagyapáink kezében is megfordult 1895M Mannlicher fegyverek különböző változatainak tartása, és használatuknak a korabeli szabályzók alapján történő elsajátítása.
A Mannlicher kapcsán joggal mondható, hogy fegyvercsaládról van szó, hiszen nem csak az 1885-1895 közötti fejlesztési időszak különböző modelljeit (1885M, 1886M, 1890M, 1895M) ismerjük, hanem csőhosszuk és felhasználási módjuk szerint is legalább három fő típus különíthető el a végleges változatból: hosszú csövű, a gyalogság alapfegyveréül szolgáló puska; rövid, lovassági használatra tervezett karabély; és szintén rövid, de szakcsapatoknál (tüzér, utász stb.) alkalmazott kurtály. Tovább árnyalja a képet, hogy a háború második felében már a gyalogságot is egyre inkább a rövid változatokkal szerelték fel, mivel azok alkalmasabban voltak a lövészárkokban való használatra. Maga a fegyver egyébként – mint a monarchia felszerelései általában – a korszak csúcstechnikáját képviselte, egyedüli hibájaként talán a túlzott karbantartási igénye róható fel. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kisebb módosításokkal a második világháború végéig gyártották, és a Honvéd Palotaőrség mind a mai napig használja, igaz, már csak díszelgési célokra.
![1596021638](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f215b86e765f939833066.jpg)
Az említett magas karbantartási igény oka a rendkívül precíz kivitelezés, ami ugyanakkor kiváló céllövő fegyverré is teszi a Mannlichert. Ennek bizonyítására, valamint a hagyományőrző kiképzés minél sokszínűbbé tételére az ausztriai 4. Deutschmeister gyalogezred hagyományőrzőinek csapata minden évben lőversenyt szervez Bécs melletti lőterén. A Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár először 2015-ben kapott ide meghívást, akkor még külön versenyezve a fegyvert már jobban ismerő osztrák bajtársaktól. 2016 szeptemberében ugyanakkor már egy mezőny tagjaként indult minden résztvevő, és Irsay-Nagy Dénes főhadnagy második helyezést szerzett.
A verseny során 13 lövést (3 próba, 10 értékelt) kellett leadni körös célokra, ülő tüzelési helyzetből, lövöldei körülmények között. A versenyzés mellett a – korabeli szabályoknak megfelelő – lövészeti minősülés is cél volt, az előírt szintet meglövő hagyományőrző altisztek és legénységi állományúak ugyanis jogosulttá váltak a vörös lövészbojt viselésére egyenruhájukon, valamint ezt tanúsító korhű és díszes oklevelet kaptak.
![1596021638](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f215b87258d7768812449.jpg)
Fotó: Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár