Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Már két éve létezhetett a modern kor legpusztítóbb influenzája, mielőtt kirobbant a járvány

Szöveg: honvedelem.hu / MTI |  2019. május 26. 21:00

A modern kor legpusztítóbb influenzája, a spanyolnátha már akár két évvel a járvány 1918-as kitörés előtt is létezhetett.

A világon körülbelül 50 millióan haltak bele a spanyolnáthába, amelyet első esetei idején jelentéktelen fertőzésnek tartottak – olvasható a Human Vaccines & Immunotherapeutics című szaklapban. Úgy vélik, ha az orvosok felismerték volna, hogy influenzában halnak meg a katonák a franciaországi Etaples-ben és az angliai Aldershotban 1916-ban, akkor a tudósok jobb eséllyel vágtak volna bele egy kétéves védőoltási programba, így valamennyire elkerülhető lett volna a pusztítás, amelyet a spanyolnátha okozott – írta John S. Oxford angol influenzakutató és Douglas Gill hadtörténész. A két tudós azt kutatta, hogy bukkant fel a spanyolnátha 1915-ben és 1916-ban két katonai kórházban. A Lancet orvostudományi folyóiratban megjelent tanulmányokat vették alapul.

Azokban az években évente akár 30 ezer katonát is kezelhettek a brit hadikórházakban Angliában és Franciaországban az influenzára jellemző tünetekkel. 1917-ben azonban egy etaples-i orvoscsoport páciensek százait kezelte egy „szokatlanul halálos kórral", amely „komplex" légzőszervi tüneteket okozott. A dél-angliai Aldershot három vezető orvosa nagyon hasonló tünetektől szenvedő betegeket kezelt. A betegségre mindkét kórházban jellemző volt, hogy a kisebb tünetek gyorsan súlyosbodtak, majd halálhoz vezettek – ami mindegyik esetben valamilyen bakteriális felülfertőzés miatt következett be. A halálozás mindkét orvoscsoport eseteinél 50 százalékos volt, angol és francia kollégáiknak a Lancetben 1917-ben közölt tanulmányából tudták meg, hogy a kór máshol is megjelent. Ez az információ segített Oxfordnak és Gillnek, hogy a 20. század leggyilkosabb járványának gyökereit megtalálják abban a kórban, amelyet annak idején kisebb légzőszervi fertőzésnek írtak le.

„Azonosítottuk a járvány hosszú időn át figyelmen kívül hagyott kitöréseit: amiket annak idején kicsinek tartottak, egyre nagyobb jelentőségűvé váltak, a közelgő katasztrófa előjelei voltak" – mondta Oxford, a londoni Queen Mary egyetem professzora. A két kutató elemezte a spanyolnátháról szóló újabb tanulmányokat is, a legmodernebb genetikai módszerrel kimutatták az 1915-16-ban jelentkező influenza A-vírus H1N1 törzsének mind a nyolc génjét. A modern tanulmányokból kitűnt, hogy a vírus hordozói eleinte ludak, kacsák és hattyúk voltak, majd a vírus valószínűleg vándormadarak ürülékén keresztül fertőzte meg a katonákat.

„Ma már tudjuk, hogy egy járványkitörés előtt álló vírus egyedülálló vonása, hogy nem terjed emberről emberre. Etaples-i és aldershoti kollégáink jó diagnoszták voltak, de félrevezette őket, hogy a fertőzés nem terjedt emberről emberre, így nem tudták kimutatni a háttérben álló okot, az influenzát" – magyarázta Oxford. „Korabeli amerikai és francia patológusok igyekeztek kifejleszteni a kór ellen univerzális oltóanyagot, törekvéseiket azonban rossz irányba térítette, hogy a halálozások végső oka légzőszervi baktériumfertőzés volt" – tette hozzá. Erőfeszítéseikkel csökkentették a halálozások számát, de hatástalanok voltak, ahogy a vírus emberről emberre kezdett terjedni. „Ekkor következett be a katasztrófa. Mintegy negyven napon belül egymillióan fertőződhettek meg – valószínű, hogy ez történt 1918-1919-ben" – vélte a professzor.