Az ismeretlen Görgei

https://honvedelem.hu/kiadvany/magyar_honved_2019._aprilis

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emblematikus hadvezérének neve leginkább a világosi fegyverletétellel forrt össze. Pedig a 14 hónapos, villámgyors katonai karrier (századosi rendfokozattól egészen a magyar honvédség főparancsnokságáig) mellett számos egyéb érdekességet is rejt görgői és toporczi Görgei Artúr 98 esztendőt felölelő élettörténete.

A Magyar Nemzeti Múzeum „Az ismeretlen Görgei" című kiállításán Radnóti Klára, a tárlat kurátora vezetett végig. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot – hiszen Görgei, a hadvezér az én életemben is meghatározó szerepet töltött be. Középiskolai történelem tanárnőm az 1990-es évek elején meggyőződéssel igyekezett belénk verni, hogy Görgei a magyar nemzet legnagyobb árulóinak egyike. Mivel ez az olvasat bántotta az igazságérzetemet, egy 14 oldalas házidolgozattal igyekeztem eloszlatni a tévhitét. Sikertelenül, de legalább ezt követően hármasnál jobb jegyet sosem kaptam történelemből.

A tárlatot kialakító szakemberek érezhetően mai nyelven és eszközökkel akartak a látogatókhoz szólni. A digitális kor gyermekeire is gondoltak: nemcsak a korabeli Magyarországot ábrázoló és az 1849. júliusi erőviszonyokat, helyőrségeket bemutató gigantikus terepasztal várja őket (egy-egy, kézzel festett ólomfigura 500 katonát jelképez), hanem számos, képi és szöveges információt rejtő érintőképernyő is. De gyanítom, a felpróbálható huszárcsákó szintén népszerű lesz a legfiatalabb korosztályt képviselő látogatók között.

Radnóti Klára megjegyezte: nemcsak modern, hanem hiánypótló is ez a kiállítás, amely elsőként mutatja be Görgei teljes életútját, a családját, a forradalom előtti katonai vagy éppen a vegyészi pályafutását. Emellett azt se feledjük el, hogy a szabadságharc hadvezére még 67 esztendőt élt Világos után.

Talán kevésbé ismert, de a Görgey-család egészen a XIII. századig tudja dokumentumokkal alátámasztva visszavezetni a családfáját (melyet a kiállításon is megtekinthetünk). A legkorábbi oklevelet 1256-ban IV. Béla király adta ki, s ezzel jutottak Toporc környékén az első birtokhoz. Igaz, a földek az idők folyamán elaprózódtak, így a 19. századtól a család férfitagjainak bizony dolgoznia kellett. Artúr édesapja, Görgey György ráadásul rangon alul házasodott: a gyönyörű, művelt Perczián Vilma egy lőcsei kereskedő lányának született, így a nemesi család nem fogadta be. A szerény anyagi körülmények miatt lett Görgey Artúr (akkor még nevét így, y-nal, nem i-vel írta) katona, egészen pontosan a tullni császári utásziskola kadétja.

A műszaki, gyalogsági, lovassági és vezérkari képzést kapott ifjú tiszt a Magyar Királyi Nemesi Testőrségben életre szóló barátságokat kötött – ugyanakkor a színmagyar 12. huszárezredhez már azért kérte magát 1842-ben, mert annak (a kiállításon is bemutatott) egyenruhája ezüstsujtásos volt, s így olcsóbb volt elkészíttetni, mint a többi ezred hagyományos, arannyal díszített viseletét.

A kurátor mindehhez hozzátette: az sem közismert, hogy magyarul írni csak az 1840-es évek elejétől tanult. Első magyar nyelvű – egyébként öccsének címzett – levelét 1843-ban vetette papírra; ezt szintén megtekinthetjük a kiállításon. Ezután kezdett el megismerkedni a magyar politika világával; ebben nagy szerepet kapott a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap.

1845-ben megszakadt a katonai pályafutása: két évvel édesapja halálát követően leszerelt, s Prágában, Josef Redtenbacher professzor kezei alatt kémiát tanult. Szintén kevesek által ismert, hogy kifejezetten jó érzéke volt a természettudományokhoz, ezen belül is a kémiához: a kókuszdió zsírsavairól szóló tudományos értekezését két igen jelentős és ismert szakmai folyóirat leközölte – ezek szintén helyet kaptak a kiállítás egyik tárlójában.

Megpályázta a pesti egyetem egyik kémikusi állását, ám miután elutasították, jelentkezett az akkor szerveződő magyar honvédségbe. Szintén ehhez az időszakhoz köthető, hogy hazafias és demokratikus érzelmektől vezérelve családnevének y-ját i-re cserélte.

A katonai pályafutása jól ismert – az viszont már kevésbé, hogy a fegyverletételt követően rendőri felügyelet alatt Klagenfurtba internálták. Ott született két gyermeke, emellett megírta és publikálta emlékiratait, illetve az asztalos mesterséget is kitanulta. Ferenc József megkoronázása után hazatérhetett, s több, inkább rövidebb, mint hosszabb ideig betöltött állás után István öccse birtokának igazgatását vállalta el.

Mint Radnóti Klára kiemelte, igazából István családját tekintette a sajátjának is, hozzájuk érzelmileg egészen haláláig kötődött – ennek okait is bemutatja a Magyar Nemzeti Múzeum. Talán meglepő, de az idősödő, a publikált fényképek és filmfelvételek alapján kifejezetten délceg, őszes úriember korántsem remeteként élt Visegrádon: komoly baráti társaság alakult ki körülötte, s még életében elkezdődött az a küzdelem, amely nevének tisztázásáért folyt.

A falak, a tárlók arról is mesélnek, hogy az 1916-ban bekövetkezett halálát követően az egyes korszakokban miként használták fel nevét és életútjának kiragadott részleteit. Hittük volna, hogy 1998-ban, budavári lovasszobrának újraavatásakor még tüntettek is ellene, vélt árulását transzparensekre festve? Az erről készült híradófelvétel szintén része a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) 2019. június 23-ig látogatható Görgei-kiállításának.

Az időszaki tárlat létrejöttében szakértőként fontos szerepet játszott Hermann Róbert, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, illetve Görgei életének ismert kutatója, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese. A látványos, modern kialakítás a kiállításrendező csoportot vezető Bak Andrea munkáját dicséri. A tárlókban több intézmény műtárgyai, dokumentumai is helyet kaptak. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumból, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárából, az Országos Széchényi Könyvtárból, az MNM visegrádi Mátyás Király Múzeumából, az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeumból, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeumából, illetve számos magánszemélytől (így például Görgey Gábor írótól, a szabadságharc hadvezérének leszármazottjától) is rengeteg tárgy, levél, könyv és fénykép érkezett.

Az összefogás, a közös munka eredményeként olyan kiállítás született, amely igen szemléletesen tárja elénk Görgei Artúr életének eseményeit. Bár számos helyen olvashatunk arról, hogy milyen súlyos fejsérülést szenvedett 1849. július másodikán Komárom mellett, ám egészen más a róla készült szobrokon látni is annak nyomát. Szintén mellbevágó, amikor a terepasztalra pillantva tudatosul bennünk, hogy mekkora túlerővel kellett szembenéznie 1849 nyarán, és mennyire reménytelen lett volna az ellenállás további erőltetése, az ezzel járó hatalmas véráldozatról már nem is beszélve. De a kiállítás egyik meghatározó pillanata az is, amikor a Görgeit magasztaló Kossuth-idézet, illetve az őt hazaárulóként, a szabadságharc elvesztőjeként megbélyegző 1849. szeptember 11-i, vidini levél egymással szemben elhelyezett sorai között halad el a látogató.