Megalázó vereséget szenvedtek a franciák

Bismarck végül a spanyol korona iránti vetélkedést használta ürügyül, hogy döntésre – háborúra – vigye a nézeteltéréseket. Mivel II. Izabella lemondását követően a madridi trónra a Hohenzollernek egyik rokona is bejelentette igényét, Párizsban érthetően senki sem nézte volna jó szemmel, hogy délről is Berlin odaadó szövetségesei kerüljenek hatalomba. III. Napóleon híres diplomatája, Vincent Benedetti 1870-es berlini kiűzetése, illetve az ehhez kapcsolódó, a sajtóhoz is kikerült híres emsi távirat mind a német, mind a francia területeken felszította a nacionalista érzelmeket. A francia uralkodó nem akart egyedül háborúba bocsátkozni Berlinnel – elég volt látnia, milyen sorsra jutott pár évvel korábban az Osztrák-Magyar Monarchia –, ám akkora belpolitikai nyomás nehezedett rá, hogy végül nem maradt más választása: hadat üzent Poroszországnak. Kellemetlen, de azért nem teljesen váratlan meglepetés volt, hogy a konfliktusba szinte azonnal becsatlakoztak a déli német államok is: a júliusban kitört háborúban a Patrice Macmahon marsall vezette francia erők hetek alatt defenzívába szorultak a gyorsabb, mozgékonyabb, hatékonyabb és korszerűbb tüzérséggel rendelkező német erőkkel szemben. Szeptemberben a csapdába esett francia seregek felmentésére érkező III. Napóleon is fogságba esett: a szeptember 2-ai, Sedan mellett elszenvedett katasztrofális vereség gyakorlatilag azonmód eldöntötte a háború kimenetelét.

Az uralkodó tisztában volt vele, hogy ilyen arcvesztés után politikai karrierjének befellegzett, így lemondott a trónról: Párizsban ezzel párhuzamosan kikiáltották a Harmadik Köztársaságot, ám a franciák még az eddigiekből sem okultak kellő mértékben, és kinyilvánították szándékukat a háború folytatására. A német erők ezután betörtek Franciaországba, és körülzárták a belpolitikai anarchia mocsarába süllyedt Párizst: szeptember 20-án ennek következtében megindult a francia csapatok kivonása a frontról. A németek egészen 1871 januárjának végéig, a tűzszüneti egyezmény aláírásáig a fővárosban maradtak. Franciaország számára aligha következhetett volna be nagyobb megaláztatás annál, mint amikor a német kisállamok vezetői január 18-án, a versailles-i palota tükörtermében kiáltották ki az egységes Német Császárság megszületését.

A háborút végül májusban zárták le a frankfurti békével, amelynek értelmében Európa új nagyhatalma Elzászt és Lotaringiát is megszerezte a tekintélyes pénzbeli sarc mellett.