Ne lélegezz, ne pislogj!

Épp csak elkezdődött a németek utolsó grandiózus ellentámadása a nyugati szövetségesek ellen. Az Ardennekben pihentetett amerikai egységek jó része vagy teljesen kimerült volt, vagy harci tapasztalatok teljes hiányában szenvedett. A rájuk rontó elit német egységek könnyűszerrel nyomultak előre végcéljuk, Antwerpen felé. Sok amerikai a megadást választotta a kilátástalan helyzetben.

A foglyokat Malmedy mellé, egy tisztásra terelték. Korábban egyesek úgy vélték, a németek előre eltervezték az amerikaiak legyilkolását, ám a valóság ezzel szemben az, hogy itt kívánták őrizni őket, míg a páncélosalakulatok továbbhaladnak. Ám a kétségbeesett hadifoglyok közül többen is szökéssel próbálkoztak, ami egy hullámot indított el. A váratlan eseményre reagálva az őrök a tömegbe lőttek. A kialakult káoszban ugyan pár katonának sikerült elszöknie, de 86 fogoly a malmedy-i tisztáson lelte halálát.

Harold Billow azon kevesek egyike volt, akik se nem szöktek el, se nem estek el aznap. Társai halálát látva ő maga is a hóba vetette magát. Először azon kattogott az agya, hogy miként fog megmenekülni innen, majd eszébe jutott az őrült ötlet: halottnak tetteti magát, akkor talán békén hagyják.
„Ne lélegezz, ne pislogj! Ezt hajtogattam magamban miközben a géppisztolyok zaja elhalkult és éreztem, hogy egyre közelebb jönnek…"

A németek a jajveszékelő sebesültekhez mentek, sokukat főbe lőtték. „Tudtam, hogy mi folyik. Kivégezték őket. Nem akarták, hogy szemtanú maradjon." Óráknak tűnt számára az az idő, míg a fagyott földön feküdt, mozdulatlanul, magában imádkozva és koncentrálva, hogy ne vegyen mély lélegzetet.

Hallotta azt is, ahogy a német katonák eltávolodnak és elhagyják a terepet, de nem mert mozdulni mindaddig, míg egy másik katona erőt nem vett magán és felkelt a közelében. Az körülnézett és elkiáltotta magát: „Elmentek! Gyerünk, húzzunk innen!"

Alig páran emelkedtek ki a hóból, vagy néhai bajtársaik holtteste alól.
Miután elmesélték történetüket, az amerikai parancsnokok kiadták katonáiknak, hogy nem ejthetnek német, de főleg SS hadifoglyokat.

A háború után 74 német katonát, köztük a Malmedynél parancsnokló Joachim Peipert is hadbíróság elé állították és elítélték a mészárlásért. Többüket halálra ítélték, de végül 1950 és 1956 között mindet szabadon engedték. Miután híre ment hazatérésének, Peiper otthonát ismeretlenek felgyújtották, ezzel őt is megölve.