Száz éve született Raoul Wallenberg

Raoul Wallenberg 1912. augusztus 4-én született egy gazdag és
befolyásos svéd nagytőkés családban. Hamar megtanult angolul, franciául és
németül. Az Amerikai Egyesült Államokban a michigani Ann Arbor Egyetemen
kezdett építészetet hallgatni, de nem fejezte be tanulmányait.

Dél-Afrikában különböző építő- és vegyipari cikkek kereskedelmével
ismerkedett, majd a palesztinai Haifába egy holland érdekeltségű banknál
dolgozott.

Magyarországon először 1942 februárjában járt, majd 1943 szeptemberétől
október közepéig ismét az országban tartózkodott. Későbbi budapesti diplomáciai küldetésére  az amerikai War Refugee Board (WRB – Háborús
Menekültek Bizottsága) és az OSS amerikai hírszerző szolgálat stockholmi
ügynöke, Iver Olsen választotta. Ezt a választást a stockholmi amerikai követ,
Herschel Johnson is jóváhagyta.

Bár Raoul Wallenberg magyarul egyáltalán nem tudott, és egyébként is
kétségek voltak diplomáciai képességeivel kapcsolatban, ennek ellenére
követségi titkárrá nevezték ki, így Magyarországra utazott. Miután Budapestre
érkezett, a kiadott védődokumentumok mennyisége valóban megemelkedett:
azt állította, hogy minden svéd beutazási vízum családi vízum és ezt a
magyar hatóságok „elhitték" neki, így 1944 augusztusában 4500 védőútlevél
kibocsátására adtak engedélyt. Az, hogy Wallenberg mögött hatalmas pénzügyi
támogatók állnak, hamarosan ismertté vált Budapesten.

Raoul Wallenberg szerepe az októberi nyilas hatalomátvétel után
növekedni kezdett. A svéd diplomata ennek érdekében a hatóságokkal való
kapcsolatfelvétel után, a hivatalos döntéseknek megfelelően cselekedett. A
mentőakciók elindításánál külügyminisztériumi engedélyt kért, és az engedély
mellett még rendőri kíséretet és támogatást is kapott. November végétől
azonban a nyilas kormány megszüntette a védőútlevelesek munkaszolgálat alóli

mentesítését. A svéd követség helyzete december elején különösen nehézzé vált,
a követség épületének megszállása a diplomaták más követségeken vagy titkos
lakhelyeken tartózkodtak.

1945. január 10-én Wallenberg és sofőrje, Langfelder Vilmos hosszabb útra
készítették fel gépkocsijukat. Wallenberg állítólag Debrecenbe készült, hogy
meggyőzze Malinovszkij tábornagyot, minél hamarabb foglalja el a zsidó
gettókat. Közben azonban január 13-án az oroszok elfoglalták Budapesten a
Nemzetközi Vöröskereszt irodáját, és Wallenberget egy orosz őrnagy elvitte,
akit – szemtanúk szerint – Wallenberg saját akaratából követett. A szabad
akaratból történt kapcsolatfelvételt megerősíti a Vörös Hadsereg 30. hadtestének
parancsnoksági jelentése is. Másnap, egy bizonyos Kuprijanov által aláírt
parancs szerint, a svéd diplomatát tovább kellett adni Afonyin tábornoknak.
Ettől kezdve Wallenberg a szovjet hadsereg foglya volt. Egy, Malinovszkij
tábornoknak küldött január 17-i távirat szerint Wallenberget le kell tartóztatni,
és Moszkvába küldeni.

Egyes tanúk szerint Moszkvában a svéd diplomatát az NKVD tartotta fogva,
majd munkatársával, Langfelderrel együtt a Lubjankába került. 1957-ben
aztán azt állították, hogy 10 évvel korábban a Lubjanka börtönben halt meg.
Később orosz tisztségviselők elismerték, hogy Wallenberget valószínűleg
megölték. Alekszandr Jakovlev, az orosz rehabilitációs testület akkori vezetője
2000-ben közölte: úgy tudja, hogy a svéd diplomatát 1947-ben kivégezték a
moszkvai Lubjanka börtönben. Ugyanebben az évben Oroszország hivatalosan
posztumusz rehabilitálta Wallenberget: elismerve, hogy a svéd diplomata
politikai megtorlás áldozata lett.

Ezt a verziót erősíti az a tény is, hogy bár 1998-ban jelentkeztek magyarországi
szemtanúk, akik szerint Raoul Wallenberget és segítőjét, titkárát,
gépkocsivezetőjét Langfelder Vilmost orosz katonák 1945. januárjában a
budapesti Kamaraerdőben agyonlőtték, és elhantolták, a holtestek felkutatására
semmilyen lépés nem történt.

Az idei Wallenberg-emlékév kertében megismerhetjük Raoul Wallenberget,
a diplomatát és embert, embermentő társait, magyarországi segítőit, az
embermentés körülményeit. Kiállítások, konferenciák, koncertek, vetélkedők,
a tanúkkal és a Világ Népeinek magyar Igazaival való találkozások hozzák
kézzelfogható közelségbe minden generáció és érdeklődő számára a kor
eseményeit, s azok máig ható összefüggéseit, tanulságait.
A Wallenberg-év nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről is.
A centenárium ünnepélyes megnyitójának a Magyar Nemzeti Múzeum adott
otthont, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a holokauszt a nemzet tragédiája. A
megnyitón átadták a Wallenberg-díjat négy olyan embernek, akik kitartással,

alázattal segítették és segítik a tolerancia előmozdítását hazánkban.

A centenárium számos programja még előttünk áll. Augusztusban azok
találkoznak majd Budapesten, akik zsidómentő tevékenységükért megkapták a
Jad Vasem Intézet Világ Népeinek Igaza elismerését. Szeptemberben pedig a
budapesti Dohány utcai zsinagógában lesz Wallenberg-emlékest.

Fotó: Archív