Tirpitz: huszonháromszor állta a britek támadását

A Tirpitz 1939. április 1-ei vízrebocsátása után 1941. februárjában állt a német haditengerészet szolgálatába. A csatahajón kezdetben nyolc darab 38 centiméteres ágyú és tizenkét darab 15 centiméteres ágyú jelentette a tüzérséget. Idővel ezeken módosítottak, így több mint kétezer tonnával meghaladta a Bismarck súlyát, minden idők legnagyobb Európában épített hadihajójává vált. 1941-ben a Balti-tengeren állomásozott, a legfőbb feladata volt, hogy Kronstadtnál megakadályozza a szovjet flotta kitörését. Ezután 1942-ben norvég vízre vezényelték, hogy feltartsa, illetve megsemmisítő pusztítást mérjen a szövetségesek karavánhajóira.

A Bismarck elvesztése után vízrebocsátott Tirpitz esetében még inkább arra törekedtek a németek, hogy az ellenséges erők számára láthatatlan maradjon a 254 méter hosszú, 39 méter széles és 2608 fős személyzettel bíró csatahajó.

Norvégiában könnyedén tudták álcázni a hajót, a felhős idő miatt csökkent a látótávolság, ezért a brit vadászgépek nem találták a célpontot, máskor a könnyű álcázás is sikeresen elrejtette a monstrumot. A jól elrejtett hajó ezzel a Harmadik Birodalom egyik kulcsfontosságú haditechnikai eszközévé vált, hiszen a szövetségesek kereskedelmi útvonalait állandóan veszélyeztette, valamint a keresése is rengeteg erőforrásukat és energiájukat felemésztette. Churchill emiatt egyre jobban aggódott, hiszen az angol és amerikai hadiflották nagyon elmaradottak voltak a némettel szemben, harcuk rengeteg embert és több millió tonna rakományt pusztított el. 1942-re az Enigma-kódok megfejtésével a briteknek többször is a tudomásukra jutott, hogy a németek mikor és hol fognak támadást indítani, így több alkalommal is a Tirpitz elveszítette célpontjait. Március 9-én a csatahajót tizenkét Fairey Albacore torpedóbombázó támadta meg, melyből kettőt – a Friedrich Ihn hajóval közösen – sikerült megsemmisíteni, ezenfelül még három repülőnek okoztak sérüléseket.

Megannyi sikertelen kísérlet után a britek az X típusú tengeralattjárókkal próbálkoztak. A hadművelet során ezeket a kis tengeralattjárókat a német támaszpont közelébe vontatták, ahonnan elindultak a csatahajó felé és egy kéttonnás aknát helyeztek el a hajó alatt. Az 1944 tavaszán végrehajtott akcióban tíz kisméretű tengeralattjárót vetettek be, melyek közül kettő tudta a tengerfenékre tenni az aknáit. Ugyan a csatahajó nagy károkat szenvedett, de az egyik tengeralattjáró fogságba esett személyzete elárulta a tervet, így nem tudtak végzetes csapást mérni a Tirpitzre.

A csatahajót megsemmisítő akcióban a Royal Navy repülői helyett a Royal Air Force 5-ös csoportjának feladata volt, hogy végzetes sérüléseket mérjenek a németek félelmet keltő hajójára. 1944. szeptember 15-én huszonhárom repülőgép támadta meg a hajót, melynek következtében egy Tallboy típusú bomba eltalálta a Tirpitz orrát. A hajótestbe ezer liter víz zúdult be, ennek következtében a hajó vészesen előre dőlt. A sérüléseket ugyan néhány hét alatt kijavították, de az eredeti képességeivel többé már nem rendelkezett.

A sorozatos légitámadások november 12-én elérték céljukat, ugyanis huszonkilenc Tallboy-t dobtak a hajóra, melyek közül kettő a hajón, kettő pedig közvetlenül a hajó mellett robbant fel. A csatahajó közepére mért találat miatt jelentős mennyiségű víz tört a hajóba, e miatt egy óra alatt annyira megdőlt, hogy a parancsnok a hajó elhagyása mellett döntött. A Tirpitz elpusztítása közben nagyságrendileg ezer ember veszítette életét, legtöbbjük a süllyedő hajóban ragadt, illetve a parton felrobbant bombák következtében kapott végzetes sérülést.

Érdekesség, hogy a hajó övpáncéljának megmaradt darabjait egy norvég cég vásárolta meg, amely később magas minőségű zsebkéseket gyártott belőle.