Tíz alkalom, amikor vegyi fegyvereket használtak

Már a Kr. e. 431 és 404 közötti, Athén és Spárta között dúló peloponnészoszi háborúban is alkalmaztak mérgező gázokat − legalábbis erről tanúskodnak a fennmaradt feljegyzések. Ezek szerint a spártaiak a fa és a kén keverékét gyújtották meg egy ostrom alkalmával, hogy harcképtelenné tegyék a védőket. Remélték, hogy az irritáló füst miatt az athéniak képtelenek lesznek védekezni.

Az ókor után az újkorban alkalmazták újra a harcmezőkön a mérgező anyagokat. A XVII. században számos ostrom alkalmával gyújtottak tüzet, amelyben irritáló és zavaró hatású anyagokat − többek közt ként, faggyút, gyantát, terpentint, salétromot, antimont − égettek. Például 1672-ben, a francia−holland háborúban, Groningen városának az ostromakor Christoph Bernhard van Galen, Münster püspöke alkalmazott olyan robbanóanyagokat és gyújtóeszközöket, amelyeket a mérsékelt égöv egyik legmérgezőbb növényével, nadragulyával töltött meg. Az így keletkező mérgező füsttel akarta megzavarni a védőket.

Harci gázok az első világháborúban

A közhiedelemmel ellentétben nem a németek, hanem a franciák voltak azok, akik először vetettek be vegyi fegyvereket az első világháború során; még 1914 augusztusában használtak etil-brómacetát tartalmú könnygázt a támadó német csapatok visszaszorítására. A gáz koncentrációja azonban annyira alacsony volt, hogy hatástalan maradt. A németek először 1915 januárjában alkalmaztak vegyi anyagokat: Bolimów városánál a különösen veszélyes xilil-bromidot vetették be az oroszok ellen. A nagy hidegben a gyilkos gáz egy része megfagyott, ennek ellenére e gáztámadás több mint ezer halottat követelt. A már mindenki által ismert „első" vegyi támadás is a németekhez köthető: 1915 áprilisában klór hatóanyagú gáztámadást hajtottak végre az antantcsapatok ellen. A hatás még a németeket is meglepte: a velük szemben álló két francia hadosztály megtizedelődött, és a frontvonalon több mint 7 kilométeres rés nyílt. Harci gázokat még ezt követően is többször bevetettek a Nagy Háborúban. A becslések szerint 1914−1918 között összesen 100 ezer tonnányi mérges gázt használtak fel, amelynek következtében 30 ezernél is többen vesztették életüket, 500 ezer katona pedig súlyos, maradandó sérüléseket szenvedett.

A 731-es egység

Több mint hatszázezer ember életéért felelősek, a mérgező harcanyagok mellett pedig biológiai fegyvereket is használtak − a második világháborúban a hírhedt japán 731-es egység iszonyatos dolgokat művelt a megszállt Mandzsúria területén. Bár az alakulatról sokáig csak nagyon keveset lehetett tudni, ma már ismert, hogy milyen tevékenységet végzett. Nyolc részlegből állt, az első a megbetegedéseket okozó baktériumokat kutatta, egyebek mellett kolerával, pestissel, tbc-vel és antraxszal is kísérletezett. A második részleg olyan eszközöket készített, amelyek segítségével baktériumokat és vírusokat juttathattak a légtérbe. Ezek mellett voltak olyan részlegek, amelyek gránátokat és porcelánbombákat készítettek, nem biológiai harci anyagokat gyártottak, illetve a személyzet kiképzéséért, az anyagbeszerzésért és az orvosi ellátásért voltak felelősek. Az alakulat által végzett fegyverkísérletek során élő foglyokon vizsgálták a különféle gránátok és lángszórók hatásait. Különböző távolságokból és testhelyzetekből tesztelték azt, hogy miként roncsolják az emberi testet a háborúban alkalmazott fegyverek. Mindezek mellett foglyokat használtak arra is, hogy vizsgálják: hogyan hatnak az emberre a különféle biológiai kórokozók és vegyi anyagok. Kísérleteik során egyebek mellett pestist, kolerát és tbc-baktériumot, valamint mérgező gázokat tartalmazó porcelánbombákat robbantottak fel kikötözött, menekülésre képtelen emberek közelében.

Bár a második világháború során a frontokon egyik harcoló fél sem vetett be be vegyi fegyvereket, a koncentrációs táborokban a Zyklon-B nevű, hidrogén-cianidot tartalmazó gázzal pusztítottak el több millió embert. A hidrogén-cianidot a 18. század végén fedezték fel, a 19. század vége felé kezdték használni silók, tehervagonok, hajók, malmok fertőtlenítésére, kártevő-mentesítésére. Németországban 1919-ben alkalmazták először a szert, mint rovarölő készítményt. Érdekesség, hogy a második világháború kitöréséig a legtöbb Zyklon–B-t az Amerikai Egyesült Államokban adták el. Itt elsősorban a vasúti kocsik fertőtlenítésére, illetve a bevándorlók ruházatának kezelésére, Németországban pedig ruházat, vonatok, raktárak, hajók féregmentesítésére alkalmazták. Aztán a háborúban már vegyi fegyverként alkalmazták…

Agent Orange

A Zyklon-B-hez hasonlóan az Agent Orange sem vegyi fegyverként, hanem növényirtó szerként kezdte pályafutását. Az 1943-ban felfedezett szer már a kezdetektől aggasztotta a szakembereket, használata közben „mellékhatásként" ugyanis számos ember- és környezetkárosító hatása derült ki rövid időn belül. Az egyik ilyen nem várt hatás az volt, hogy túlzott használata a fák katasztrofális lombhullását eredményezte. Háborús alkalmazását azonban éppen ezen tulajdonságának köszönhette: a vietnami háborúban − 1962 és 1971 között − az amerikai haderő mintegy 77 millió liter vegyületet permetezett ki a dél-vietnami területre. Ezzel ritkították a dzsungel lombozatát, hogy az ellenséges erők ott ne találjanak fedezéket, illetve ne tudjanak élelmiszert termelni a szennyezett területen. A legújabb felmérések szerint a háború évei alatt mintegy 4,8 millió vietnami volt kitéve az Agent Orange egészségkárosító hatásának. A szer közvetlenül 400 ezer ember halálát okozta, de mintegy 500 ezer torzszülött gyerek születéséért is felelős. Ma már tudható, hogy a vegyszer súlyos bőrbetegségeket, valamint tüdő-, gége- és prosztatarákot okozhat. Emellett a permetezési területein született gyermekek számos egészségügyi gonddal küzdenek, többek között nyúlszájúsággal, értelmi fogyatékossággal, sérvekkel, valamint sokujjúsággal.

Irak: mérges gázok a katonák és a civilek ellen

Az 1980-tól 1988-ig tartó, Irak és Irán közötti háború a brutalitása mellett arról is hírhedtté vált, hogy az iraki katonák − Szaddám Huszein utasítására − már a fegyveres konfliktus első hónapjaitól kezdve célzottan használtak vegyi fegyvereket az iráni fegyveres erők és a civilek ellen is. A leggyakrabban tüzérségi lövedékekbe és bombákba töltött mustárgázt és tabunt alkalmaztak. A szomorú végeredmény: körülbelül 100 ezer iráni katona esett áldozatul az iraki vegyi támadásoknak. Az ellenség katonái ellen indított támadás mellett Huszein attól sem riadt vissza, hogy saját állampolgárai ellen vessen be vegyi fegyvereket. 1988 végén az Észak-Irakban található Halabja kurd város ellen több vegyi támadást is indítottak, aminek következtében az 50 ezer lakosból mintegy ötezren meghaltak. A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy az iraki hadsereg mustárgázt, szarint, tabunt és VX-et is használt a támadás során.

Vegyi fegyverek a terroristák kezében

Huszonegy évvel ezelőtt, 1995. március 20-án az egész világot bejárták azok a borzasztó képek, amelyek a tokiói metróban készültek: vegyivédelmi védőruhát viselő emberek cipelik ki mozdulatlan vagy éppen köhögő, fuldokló társaikat az állomásról. Az Aun Sinrikjó, azaz Legfőbb Igazság nevű szekta ezen a napon az egyik legmérgezőbb idegméreggel, szaringázzal árasztotta el a földalattit. A vegyi támadásnak tizenkét halálos áldozata volt, és több mint ötezren szenvedtek súlyos mérgezést. E támadás bizonyította be a világnak, hogy a magukat szektáknak nevező terrorista csoportok is birtokolhatnak tömegpusztító fegyvereket, s képesek azok alkalmazására is. Kevesen tudják, de az Aun Sinrikjó szektának nem a tokiói metró ellen végrehajtott terrortámadása volt az egyetlen olyan akciója, amely során vegyi fegyvereket használt. 1994. június 27-én ugyancsak mérges gázt vetett be a Fidzsi-hegy közelében, Macumotóban. Itt heten haltak meg és háromszázan szenvedtek súlyos mérgezést. A szekta vezetőjét, Soko Aszaharát − aki a metró elleni terrortámadás értelmi szerzője volt − 2007-ben végezték ki.

A szíriai polgárháborúban is…

Ezernégyszáznál is többen haltak meg abban a támadásban, amelyet vegyi fegyvereket használva hajtottak végre 2013. augusztus 21-én Szíriában, Damaszkusz külvárosában. A polgárháború dúlta országban a lázadók a mai napig a kormánycsapatokat, az Aszad elnökhöz hű erők pedig a felkelőket vádolják az ideggáztartalmú rakéták kilövésével. A teljes igazság egyelőre még nem ismert, számtalan egymásnak ellentmondó hír látott a támadást követő napokban és azt követően is napvilágot. Például a mai napig nem lehet biztosan tudni, hogy milyen típusú mérgező harcanyag oltotta ki az ártatlan civilek életét.

Pontos helyszínt és időpontot ugyan nem közöltek, de egy néhány hónappal ezelőtti CIA-bejelentés szerint az Iszlám Állam is vegyi fegyverek birtokában van, sőt „egyes esetekben vegyi fegyvert vetett be a csatatéren". Az amerikai hírszerző ügynökség emellett úgy vélte, hogy a terrorszervezet arra is képes, hogy kis mennyiségben klórgázt, illetve mustárgázt állítson elő.