Tíz híres szamuráj

Szöveg: Takács Vivien | 2014. január 25. 13:35

Ezen a héten időutazásra invitáljuk olvasóinkat, mégpedig a tizedik századi Japánba, a szamurájok világába. Heti tízes listánkban – amelyet szokásunkhoz híven, szigorúan szubjektív szempontok szerint állítottunk össze – e harcosok közül mutatunk be tízet. Cikkünket elsősorban – de nem kizárólag – a japán történelem iránt érdeklődőknek ajánljuk.

Mielőtt azonban belekezdenénk a listába, lássuk, hogy kik is voltak a szamurájok. A középkori Japánban – az állami földek, és az onnan befolyó adók csökkenésével – meggyengült a központi hatalom rendfenntartó ereje. A X. századra gyakorlatilag megszűnt a központi hadsereg, azonban a vidéki földbirtokosoknak, földesgazdáknak, tartományuraknak meg kellett védeni magukat és a földjüket is. Saját fegyveres erőket szerveztek, amiből kialakult az önálló fegyveresek, a szamurájok rétege. A szamurájok egészen a XIX. század végéig vezető szerepet töltöttek be a japán politikai és társadalmi élet területén egyaránt.

Minamoto no Joritomo

A japán hadvezér 1147-ben született. 1180-ban a Taira-Minamoto háborúban vereséget szenvedett, és visszavonult Kamakurába, ahol létrehozta a későbbi sóguni központot. A „szei-tai-sogun" kifejezés magyarul annyit jelent: „barbárokat meghódító nagy hadvezér". Joritomo 1192-ben megkapta a császártól az akkor még csak katonai főparancsnoki tisztet jelentő sóguni címet, amelyet később ő ruházott fel diktátori hatalommal. Ezzel a tettével majdnem hét évszázados szamuráj uralmat alapozott meg. A Japán történelemnek első sógunja 1199-ben hunyt el.

Japán első sógunja

Tomoe Gozen

A híres szamurájnő 1161-ben született. A legtöbb adat, ami fent maradt róla mesékből vagy legendákból származik. Tomoe-t az átlagnál is jobban képzett harcosnak tartották, mert jártas volt az íjászatban, a lovaglásban és a kardforgatás művészetében is. A bátor szamurájnőt kortársai tisztelték a harci tehetsége miatt. Tomoe haláláról több forrás is megemlékezik, néhányan úgy gondolják egy magas szikla tetejéről az óceán habjai közé vetette magát. Mások szerint viszont miután 1884-bwn egy csatában a vesztes oldalon harcolt, feladta a szamuráj életét és apácának állt.

Híres női szamuráj

Kuszunoki Maszasige

Go-Daigo császár hadvezére 1294-ben született. Részt vett a muromacsi katonai kormányzata elleni harcban, ami miatt máig a lojalitás képviselője a japánok szemében. Az elvesztett minatogavai csata után 1336-ban rituális öngyilkosságot követett el. Kultuszáról számtalan szobor is tanúskodik.

Japánban nagy kultusznak örvend

Asikaga Takaudzsi

A Muromachibakufu (vagyis a katonai kormányzat) megalapítója 1305-ben született. A hadvezért 1333-ban az akkori császár, Godaigo ellen küldték, azonban ő a „fellázadt" uralkodó mellé állt, és elfoglalta Kiotót. Mivel kevesellte a császártól kapott birtokadományokat, délre száműzte, és trónjára (északra) egy bábcsászárt ültetett. Ezzel vette kezdetét a déli és az északi udvarok kora (1336-1392). A buddhista szamuráj 1358-ban halt meg.

A buddhista szamuráj

Takeda Singen

Takeda Singen 1521. december 1-jén született. 1536-ban, tizenöt évesen vett részt az első győztes csatájában. Saját apja nem tartotta őt érdemesnek arra, hogy a Takeda klán vezetője legyen, ezért másodszülött fiát nevezte ki. Látszólag Singen beletörődött apja döntésébe, de titokban szövetséget kötött sógorával, és 1541-ben a klánon belül lázadást robbantott ki, amelyet sikerrel megnyert. Singen 1573 májusában hunyt el egy vár ostromlása közben. Haláláról több teória is napvilágot látott. Az egyik – amely talán csak legenda – megihlette a híres filmrendezőt Kuroszawa Akira-t is. Történt ugyanis, hogy a vár ostroma közben esténként Singen hallotta, hogy valaki fuvolán játszik. Mivel a szamuráj szerette a fuvolaszót, így egyik este kiült a várfal tövébe egy székre, amire egy várvédő katona felfigyelt, és puskájával megsebesítette Singent, aki pár nap múlva belehalt sérüléseibe.

Halálát Kuroszawa Akira megfilmesítette

Oda Nobunaga

1534-ben született Nagoja kastélyában. Gyermekkorában közismert volt bizarr viselkedéséről. Miután győztesen került ki az örökösödési harcokból, 1560-ban a saját kezébe vette a család ügyeinek irányítását. A hadvezér merészen alkalmazta a meglepetés taktikáját, és sokszor az embereinek vad parancsokat osztogatott. Az 1575-ös nagasinói csatában először vetette be tömegesen a tűzfegyvereket. Nobunaga létrehozott egy különleges harcos kasztrendszert, amiben alattvalóit képességeiknek megfelelő pozícióba helyezte, aminek nem volt köze sem a ranghoz, sem a névhez, sem pedig a családi kapcsolathoz. Nobunaga a kardforgatás mellett kiválóan érett a mikro és makroökonómiához, aminek köszönhetően többek között modernizálta a gazdaságot. Miután 1582-ben meghódította Közép-Japánt megsebesült, majd öngyilkosságot követett el.

Először vetette be tömegesen a tűzfegyvereket

Tojotomi Hidejosi

A japán hadúr 1536-ban született Nakamurában. Oda Nobunaga után ő is folytatta Japán egyesítését, amelyet végül TokugawaIejaszu fejezett be. Hidejosi gyermekkorában Japán egyik tartományának földesurának vazallusánál lett apród. Később közkatonaként beállt Oda Nobunaga seregébe, és 1568-ban szinte minden fontosabb ütközetnél részt vett. 1583-ban Oszakaban várat építtetett magának, és folytatta Nobunaga nagy művét: újra egyesíteni Japánt, amellyel véget vetne a feudális anarchiának. Hidejosit a császár 1585-ben kancellárrá, később főminiszterré nevezte ki. Ami a politikai pályafutását illeti, az ő nevéhez kapcsolódik a „si–nó–kó–só" is, azaz a harcosok, földművesek, kézművesek és kereskedők osztályai közötti szigorú elkülönítése.1598-ban halt meg egy balsikerű koreai hadjárat idején.

Az ő nevéhez köthető a harcosok, földművesek, kézművesek és kereskedők osztályai közötti szigorú elkülönítése

Tokugava Iejaszu

Nemcsak tehetséges politikus volt, de egy olyan hadvezér is, akinek tettei jelentősen befolyásolták Japán történelmét. Iejaszu 1543. január 31-én született Nagoya közelében. A harcos család konfliktusban állt a szomszédos nagy hatalmú feudális földesurakkal, az Imagawákkal és az Odákkal. A gyermek Iejaszu fogságba került, és tizenegy éven át túszként élt, hol az egyik, hol a másik földesúrnál.1557-ben elvett egy Imagawa hercegnőt, és elkezdődött hadvezéri pályafutása. Az 1580-as évek elejére a legbefolyásosabb feudális tartományurak közé tartozott. 1600-ban, a szekigaharai csata győzelme után, gyakorlatilag átvette az ország feletti uralmat. Iejasu hatalma alatt szigorúan szabályozta és ellenőrizte a földesurak, a császár, és a templomok, szentélyek életét is. Tokugawa Iejaszu, Japán egyesítője 1616-ban halt meg.

Japán egyesítője

Miyamoto Muszasi

Muszasi a japán harcművészet kiemelkedő mestere volt. Az erős izomzatú, komoly külsejű, vad természetű férfi 1584-ben született Miyamoto faluban. A szamuráj első csatáját tizenhárom évesen vívta a nála jóval tehetségesebbnek tartott harcos ellen. Muszasi felülkerekedett ellenfelén, aki a párbaj végére belehalt sérüléseibe. Tizenhat évesen a mester részt vett a szekigaharai csatában, majd ötvenéves koráig járta az országot. Idősebb korára a képzőművészet kezdte el érdekelni, így autodidakta módon elsajátította: a szobrászat, a festészet, valamint az írás és a tea készítés művészetét is. A híres kardforgató 1645-ben tüdőrákban halt meg.

A leghíresebb kardforgató

Tokugava Josinobu

Az egyik utolsó szamuráj 1837-ben született, kemény neveltetésben részesült, irodalmi és harcművészeti oktatást is kapott. Emellett megtanították a politika és a kormányzás alapelveire. Később ő lett a politikai ügyek vezetője. 1866-ban őt választották meg Japán utolsó sógunjának. Hadvezérként megszerezte a Második Francia Császárság támogatását, megerősítette a nemzeti hadsereget és hadiflottát, valamint katonai felszerelést vásárolt az Amerikai Egyesült Államoktól. Sokan azt gondolták, hogy ezzel a sógunátus ismét új erőre kap, de alig egy éven belül az egyre erősödő császárpárti hangulat miatt rendszer megbukott. 1867 novemberében Josinobu lemondott, és átadta a hatalmát a Meidzsi császárnak. A visszavonultan élő utolsó sógun 1913-ig, haláláig biciklizéssel, fényképezéssel és olajfestészettel töltötte idejét.