Tíz ködös kérdés a magyar hadtörténelemből

Miként halt meg Álmos vezér?

Azt követően, hogy a honfoglaló magyarok bevonultak Ungvárra (Hung), teljesen bizonytalan Álmos sorsa – bizonyos források szerint megölték. A legelterjedtebb nézetek szerint a magyarok a kazároktól átvett kettős fejedelemség rendszerében éltek ekkoriban, és a két vezető közül a szakrális szerepet betöltő uralkodót egyes esetekben rituálisan megölték, tulajdonképpen feláldozták. Ez azonban – akármennyire is közszájon forgó változat – Álmos esetében nem tekinthető maradéktalanul bizonyítottnak. Egyértelműnek tűnik, hogy Álmos a Kárpát-medencébe már nem jött be a honfoglaló magyarokkal, mivel azonban megölését is csak egyetlen, viszonylag kései forrásban említik, még abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban így történt. A korabeli írásos források hiányában szinte bizonyosan kijelenthető: a fejedelem halálának körülményei és okai mindörökre homályban maradnak.

Vadkan vagy besenyők?

Az Árpád-kor alighanem egyik legnagyobb titka, mi történt Szent István fiával, Imrével, akinek az uralkodó már életében át akarta adni a hatalmát, ám az állítólag kiváló katonai képességekkel rendelkező, a királyi testőrséget is vezető herceget idő előtt elragadta a halál. A források ellentmondásosak ennek okát illetően: az ismertebb változat szerint vadászbaleset történt, és egy vadkan végzett Imrével, a másik verzió szerint megbetegedett. A vadkanos forgatókönyv ugyanakkor további kérdéseket is felvet, mivel Magyarországon élt akkoriban egy Kabán („Vadkan") nevű besenyő törzs, és itt az egyik főnök rangjelzése, titulusa Tonuzoba („Vaddisznó-apa") volt. Anonymustól emellett tudjuk, hogy István Tonuzobát élve temettette el feleségével együtt, ami még a kor viszonyait tekintve is páratlanul súlyos halálbüntetési forma volt, és nem is áll rendelkezésre azt illetően adat, hogy államalapító királyunk bárki mással szemben is alkalmazta volna – tehát bizonyára nyomós oka volt rá. Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy Tonuzoba leánya révén egyes források szerint Vazul herceggel, a trón magyar jogszokás szerinti eredeti várományosával is rokonságban állt, még érdekesebb a helyzet. Azonban itt is csak egy dolog biztos: hogy az igazság már sosem derülhet ki.

Általánosan elterjedt vélekedés, hogy a déli harangszó a Nándorfehérvárnál a törökök ellen 1456 júliusában aratott győzelem tiszteletére szól – a valóság ezzel szemben az, hogy a harangozásra felszólító pápai bullát már három héttel Hunyadi János világraszóló győzelme előtt kiadta III. Callixtus. Kérdéses, megtörtént-e volna mindez pusztán csak a török terjeszkedés hatására – mivel azonban az év júniusának elejétől heteken át látszott Európa égboltján a Halley-üstökös, és az értő szemek ebből azt olvasták ki, hogy kelet felől kimondhatatlan veszély fenyegeti a keresztény világot, a pápa úgy döntött, muszáj felhívni a figyelmet minderre. Az már persze más kérdés, hogy a bulla és a győzelem híre a kontinens több nagyvárosába is egyszerre érkezett, vagyis idővel összemosódtak. III. Callixtus a következő évben egyébként ünneppé nyilvánította a diadal napját is.

Miért nem végeztette ki Drakulát Mátyás király?

Vlad Tepes havasalföldi oláh vajda – ragadványnevén Dracul, azaz sárkány – az európai történelem egyik hírhedt rémalakja, és rá is szolgált erre: szadista, kegyetlen, mások kínzásában és sanyargatásában örömét lelő főúr volt, akit közvetlen alattvalói és ellenfelei egyaránt rettegve gyűlöltek. Az utólagos elemzések szerint minden bizonnyal pszichopata személyiség lehetett – ám emellett, vagy talán éppen ezzel összefüggésben félelmet nem ismerő katona és hadvezér is volt egyben, akitől még a törökök is féltek 1460−61-es hadjárata után. A mai napig nem tudni pontosan, miért záratta börtönbe Mátyás király 1462-ben: egyes források szerint elfogta egy levelét, amelyben Drakula megbocsátásért esedezett II. Mehmed szultánhoz, és felajánlotta neki szolgálatait Mátyás ellenében, mások szerint Tepes öccse, a Portával valóban lepaktált Radu és a magyar uralkodó megegyezése értelmében került rács mögé Budán, majd Visegrádon. Akárhogyan is történt, a felvilágosult király nem végeztette ki a bestiális hajlamait a börtönben madarakon és patkányokon kiélő Vladot, sőt, 1476-ban ismét trónra ültette Havasalföldön, mivel kemény uralkodóra volt szüksége a Magyarországot a törököktől elválasztó területen. Emellett Vlad időközben a király egyik rokonát vette nőül. Utóbbi körülmény mellett Mátyás széles látókörű és pragmatikus uralkodóként alighanem tudta, hogy Tepes idővel még kapóra jöhet neki, ezért nem esett bántódása – az már más kérdés, hogy nem sokkal hazatérése után helyi ellenfelei pontosan máig tisztázatlan körülmények között meggyilkoltatták Drakulát.

Miért tűnt el Mátyás halála után a fekete sereg?

Mátyás zsoldosserege egyedülálló a magyar történelemben: az uralkodó által szinte a semmiből létrehozott, elsősorban lengyel és cseh katonákból álló haderő – amelyet a maga idejében egyébként valószínűleg senki sem emlegetett „fekete"-ként – az 1460-as évek végén indult komoly fejlődésnek, ám a király halála után szinte azonnal eltűnt a színről. Ez elsőre talán rejtélyesnek tűnhet, valójában azonban teljesen prózai oka volt: hiába akarta II. Ulászló egyben tartani a katonákat, a kincstár üresen kongott, és egyszerűen nem volt képes megfizetni őket. Sokan továbbálltak és német-római zsoldba szegődtek, mások pedig a Délvidéken teljesítettek szolgálatot, ám egyes seregtestek – mivel nem fizették rendesen a jussukat – idővel közönséges rablóhordává züllöttek. E csapatokat a király parancsára épp az egykori kapitány, Kinizsi Pál verte szét 1492-ben Szegednic mellett. 1493 elején a fekete sereget hivatalosan is feloszlatták, maradványai a következő év elejére végleg szétszéledtek. (Szintén érdekes adalék a sereg történetéhez, hogy Mátyás halála után nem a kijelölt trónörököst, Corvin Jánost támogatták, sőt, nagyban hozzájárultak csapatai leveréséhez.)

Szapolyai János erdélyi vajda, későbbi király nem vett részt a mohácsi csatában, amivel már saját korában is rengeteg találgatásra adott okot, a Habsburg-udvar pedig nyíltan azt terjesztette róla, hogy már az 1526 augusztusában bekövetkezett, Magyarország sorsát megpecsételő csatavesztés előtt is együttműködött a törökökkel. Vádjaikat Ibrahim nagyvezír egyik kijelentésével támasztották alá, amelyet akár úgy is lehetett értelmezni, hogy a magyar főurak között több áruló is akad – az azonban nem egyértelmű, pontosan melyik időszakról is beszélt Ibrahim. Szapolyai esetleges áruló voltát semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, és a történészek többsége szerint nem is lehet komolyan venni a vádakat, azok csupán a Habsburg-propaganda részét képezték. Szapolyai katonai okokból nem volt jelen Mohácsnál: az első forgatókönyvek szerint Erdélyből tört volna be az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó területekre, hogy így vonjon el török erőket Magyarországról. Később e parancs úgy módosult, hogy Havasalföldről támadja meg a török főhadakat, majd azt üzenték neki, hogy inkább mégis egyesüljön a magyar fősereggel. Mire azonban utóbbi üzenet célhoz ért, már késő volt: Szapolyai mindössze Szeged környékéig ért el, mire Mohácsnál bekövetkezett a katasztrófa.

Baleset vagy gyilkosság végzett II. Lajossal?

Mohács másik rejtélye, hogy pontosan mi történt II. Lajos magyar királlyal, aki a legismertebb verzió szerint a Csele-patakba fulladt. Nem ő volt az egyetlen főméltóság, aki a csatamező környékén lelte halálát, hiszen hét főpap és csaknem harminc főúr is odaveszett az ütközetben a közkatonák ezrei mellett. A király kapcsán azonban több korabeli forrás is a gyilkosságot valószínűsíti, többek között Szerémi Györgynél is olvasható egy ezt alátámasztó változat – eszerint Lajossal a feldühödött magyar főurak végeztek, és csak utána dobták holttestét az egyik közeli vízmosásba. Akármi is történt vele, Lajos maradványaira jobbágyok akadtak rá, akik megfosztották uralkodójukat ékszereitől és egyéb drága holmijaitól, majd eltemették. Testét hat héttel később Sárffy Ferenc győri várkapitány hantoltatta ki a helyszínen, és a királyt végül Székesfehérváron helyezték örök nyugalomra. Akár megölték, akár megfulladt, holttestét biztosan nem a Csele-patakból, hanem egy ma már nem létező, mocsaras területről halászhatták ki az említett parasztok.

Miként halt meg Zrínyi Miklós?

Nem Imre herceg halála szolgáltatja a magyar történelem egyetlen „vadkan-dilemmáját", hiszen a költő-hadvezér Zrínyi Miklós 1664. november 18-ai halála ugyanilyen tisztázatlan és rejtélyes. Noha az adott vadászaton részt vevő társai közül senki sem beszélt merényletről, hanem egybehangzóan az üldözőbe vett, sebesült vaddisznót jelölték meg Zrínyi gyilkosaként, mindössze hetekre volt szükség ahhoz, hogy a nemesség berkeiben és a nép köreiben egyaránt mindenki emberkézről beszéljen. Sokan azt suttogták, hogy a hivatalos változattal szemben valójában nem egy vadkan, hanem a Habsburgok által felbérelt merénylő végzett Zrínyivel, sőt, Bethlen Miklós emlékiratai konkrétan meg is jelölnek egy Póka István nevű vadászt. A titok kibogozása már csak azért is bizonyult lehetetlennek, mert Zrínyi halálának nem volt szemtanúja, sebei között ellenben – állítólag – akadtak olyanok, amelyekről az orvosok is valószínűtlennek tartották, hogy egy sebesült vadkan ejtette volna őket. A történettudomány egyébként inkább a vadászbaleset felé hajlik ma is – konkrét, első kézből származó bizonyítékkal azonban nyilvánvalóan sem ez, sem a másik verzió nem támasztható alá. Az mindenesetre tény, hogy akármi is állt a háttérben, a Habsburgoknak kapóra jött Zrínyi halála.

Hol halt meg Petőfi?

Petőfi Sándort senki sem látta meghalni az 1849. július 31-én megesett segesvári ütközetben – minden bizonnyal ez az egyetlen tény, amely miatt a mai napig időről időre fellángol a vita (vagy a teljesen komolytalan álvita…) arról, vajon tényleg elesett-e a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja a csatában, avagy sem. Az utóbbi változat hívei rendszerint oroszországi fogságról beszélnek, sőt, egyesek még azt is tudni vélik, hogy a költő utóbb családot alapított a messzi Keleten, ám mindezt eddig soha senki nem tudta alátámasztani semmivel. Egy osztrák őrnagy saját bevallása szerint látta Petőfi holttestét a csata után, és a fogságba esett magyar tisztek is azonosították a költőt, ráadásul állítólag megtaláltak mellette egy Bemnek küldött jelentést is, amelyet neki kellett volna eljuttatnia a tábornokhoz. Ezen túlmenően azonban semmiféle biztos információval nem rendelkezünk – Petőfi holtteste nem került elő, és ekkoriban egy ideig felesége, Szendrey Júlia is kerestette a költőt, hátha életben van. Összességében egyetlen meggyőző jel sem mutat arra, hogy Petőfi Sándor valóban túlélte volna a segesvári csatát, bármilyen izgalmasan is hangzik ez.

Kik bombázták Kassát 1941. június 26-án?

Kassa bombázása a második világháború máig meg nem oldott rejtélye, holott ez az incidens szolgáltatott közvetlen casus bellit arra, hogy Magyarország hadba lépjen a Szovjetunió ellen. Ami bizonyosnak tekinthető, hogy a nevezett napon egy három repülőgépből álló köteléket észlelt a magyar légvédelem nagyméretű, kétmotoros bombázókból, amelyek összesen huszonkilenc bombát dobtak a városra. Ezek közül egy nem robbant fel, és a tűzszerészek szovjetként azonosították, ám a támadás sok szempontból is ellentmondásosnak számított úgy hátterét, mint gyakorlati kivitelezését tekintve. A történtek magyarázatára összeállított különböző elméletekben szovjet mellett német, román, szlovák, jugoszláv, sőt, magyar gépek is szerepelnek, ám mindeddig egyik változat hívei sem voltak képesek megdönthetetlennek tekinthető bizonyítékokkal előállni. Az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségre szert tett verziók szerint a gépek valóban szovjet gépek voltak, ám valójában nem Kassát, hanem a szlovák területen lévő Eperjest akarták támadni. Összeállításunk természetesen ugyanúgy nem kíván állást foglalni ebben a kérdésben, ahogyan a többi fentebb megemlítettben sem: Kassa bombázóinak kiléte a jelenlegi állás szerint valóban rejtély.

További tízeseinket itt olvashatja.