Tíz szállóigévé lett idézet a második világháborúból

Az angol miniszterelnöktől számtalan idézet maradt fenn az utókor számára. Az egyik leghíresebb mondása azonban az, amit 1940-ben, angliai csata csúcspontján, az a helyzetet értékelő beszédében fogalmazott meg. „Soha még az emberi konfliktusok történetében nem köszönhettek ilyen sokan ilyen sokat ilyen keveseknek"– jelentette ki a hős angol pilótákról szólva. Az angliai csata – legalábbis a britek szerint – 1940. július 10-én kezdődött és október 31-ig tartott. (Ezzel szemben a németek úgy vélik, hogy 1940 augusztusának közepétől 1941. májusának végéig.) Ez idő alatt a német Luftwaffe és a brit Royal Air Force pilótái vívtak egymással öldöklő küzdelmet a La Manche csatorna ellenőrzéséért. A németek a csatorna feletti légtér megszerzését tekintették előfeltételnek a Nagy-Britannia elleni invázióhoz. Az angliai csata ideje alatt – a források szerint – a németek 1014 bombázójukat és 873 vadászgépüket vagy csatarepülőjüket, míg az angolok 373 bombázójukat és 1023 vadászgépüket veszítették el.

George S. Patton

A második világháború legendás amerikai tábornokáról, George S. Pattonról nemcsak ellenfelei szóltak elismerően, hanem saját tábornoktársai is – annak ellenére, hogy „teljesen kezelhetetlennek" tartották… A tábornok 1942 novemberében, az észak-afrikai partraszálláskor az amerikai erők parancsnoka volt. 1943 márciusában nevezték ki a Tunéziában harcoló második amerikai hadtest vezetőjévé, majd 1944-ben, a normandiai harcokban a 3. hadtestet vezette. Decemberben pedig nagy szerepe volt az ardenneki német offenzíva visszaverésében. Patton tábornok számos mondását megőrizték a krónikások, az egyik legismertebb viszont az, amit a háború megnyeréséről mondott. Ez egészen pontosan így hangzik: „A háború megnyerésének nem az a titka, hogy életünket adjuk a hazánkért, hanem az, hogy végignézzük, amint az ellenség adja életét a hazájáért."

Władysłav Anders

„Lengyel és német katonák hullái, a halálban gyakran egymásba kapaszkodva hevertek mindenfelé, s a levegő tele volt az oszló tetemek bűzével" – mondta Władysłav Anders tábornok a Monte Cassino körüli állapotokról az erőd 1944. májusi elfoglalása után. A lengyel tiszt országa 1939-es elfoglalása után önkéntes lengyel hadtest tagja volt. Csapatával együtt részt vett az olaszországi harcokban is, így került a Monte Cassino hegy csúcsán felépített, a Szent Benedek rend által alapított monostorhoz, amit 1944. februárjában rombolt le az Egyesült Államok hadserege. Az épület teljesen megsemmisült, csak az alapító sírját is rejtő kripta maradt épségben. A romok kiváló fedezéket biztosítottak a védekező német csapatoknak, így a hegy és környéke hosszú ideig tartó véres csaták színterévé vált. Az amerikai bombázók bevetése a műemléknek számító monostor ellen pedig a második világháború máig vitatott döntései közé tartozik.

George Taylor

Ha máshonnan nem is, a Steven Spielberg nevével fémjelzett, Tom Hanks főszereplésével vászonra vitt Ryan közlegény megmentése című filmből tudhatjuk, hogy az 1944. június 6-án megindított normandiai partaszállás legvéresebb csatája az Omaha parton zajlott le. A film kezdő fél órájának szállóigévé vált mondása a „Találkozunk a parton!" lett, míg a való életben George Taylor ezredes mondatait idézik azóta is több helyen. Az amerikai főtiszt a csata hevében így fogalmazott: „Kétfajta ember található itt ezen a parton: aki már meghalt, és aki még csak ezután fog meghalni. El kéne húzni innen a francba!"

Anthony C. McAuliffe

Ha már a filmeknél tartunk, következzen most egy olyan szállóigévé vált mondás, amelynek történetét számos moziban feldolgozták, de a legtöbben talán A halál ötven órája című örökzöldből emlékezhetünk rá. Amikor 1944. decemberében, az ardenneki ellentámadás során a németek Bastogne-nál körbezárták az amerikaiakat és megadásra felszólító üzenetet küldtek nekik, Anthony C. McAuliffe dandártábornok, a védők parancsnoka egyetlen szóval válaszolt, „Nuts!", azaz „Frászt!"

Holland M. Smith

„Howling mad", azaz „ordító őrült" – ezt a becenevet kapta beosztottjaitól Holland M. Smith, az Amerikai Egyesült Államok tengerészgyalogságának tábornoka, akit a modern amerikai kétéltű hadviselés atyjának is tartanak. A csendes-óceáni hadszíntéren harcoló négycsillagos tábornok mondását ritkán idézik, mégis talán mindennél jobban leírja a második világháborús amerikai gondolkodás lényegét. „Ha egy ellenséges hadállás elfoglalása elengedhetetlen egy háború megnyeréséhez, akkor nem ránk tartozik annak eldöntése, hogy ez mibe fog kerülni pénzben, időben, felszerelésben vagy mindenekelőtt emberéletben. Közölték velünk, hogy mik lesznek a céljaink és mi felkészülünk a munka elvégzésére" – mondta. 

Sztálin

A legújabb kutatások szerint a korábbinál másfélmillióval több, egészen pontosan 8 millió 668 ezer 440 katonát veszített a Szovjetunió a második világháborúban 1941 és 1945 között. A Nagy Honvédő Háborúból a hadsereg és a flotta több mint 8,5 millió katonája, a KGB-hez tartozó határőrség 61,4 ezer katonája, valamint a belügyi csapatok 97,7 ezer embere nem tért haza soha. Az áldozatok közül több mint 4,5 millió hősi halott van, akiről a mai napig nem lehet tudni, hogy hol esett el és hol nyugszik. Az emberélet azonban közismerten nem jelentett sokat a Szovjetunióban és a Vörös hadseregben. Jó példa erre Sztálin egyik mondása. „Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika" – mondta egyszer, ezt a kijelentését azóta is többször idézik.

Erwin Rommel

Még az ellenfelei is tisztelték a Sivatagi Rókának becézett Erwin Rommel tábornagyot. 1942 januárjában maga Winston Churchill nyilatkozott róla így a brit alsóházban: „Igen merész és ügyes ellenfél áll velünk szemben. Egy, a háború vérzivatarából kiemelkedő, nagy hadvezér". Rommel nemcsak remek stratégiai húzásairól hanem előrelátásáról is híres volt. 1944. áprilisában – amikor már tudható volt, hogy a szövetségesek rövid időn belül megnyitják a második európai frontot – a tábornok ezt mondta segédtisztjének: „Higgye el Lang, a partraszállás első huszonnégy órája döntő lesz… Németország sorsa akkor dől el … a szövetségeseknek is, a németeknek is az lesz a leghosszabb nap…" Igaza lett, s ezt a mondatát azóta is számtalan helyen és alkalommal idézték már.

Dwight D. Eisenhower

„Ezt nem lehet elhinni, ezt nem lehet felfogni, és biztos, hogy le fogják tagadni!" – ezt mondta Dwight D. Eisenhower a szövetségesek főparancsnoka, miután katonái felszabadították a bergen-belseni koncentrációs tábort. „Ike" ezt akkor jelentette ki, miután parancsba adta, hogy a tábor felszabadítása során látottakat filmre kell venniük, hogy a későbbiek során bizonyítékként lehessen felhasználni a nácik ellen. A feljegyzések szerint a tábor elfoglalása után a kemény harcokban edzett katonák, akik hozzászoktak a csatamező borzalmaihoz, rosszul lettek, egész egyszerűen „kiborultak" a látványtól, a tetves-rongyos ruhákban feléjük bóklászó élőhalott csontvázaktól, emberi roncsoktól.

Ismeretlen német tiszthelyettes

Nemcsak ismert parancsnokok és katonai vezetők, hanem „névtelen", „arctalan" közkatonák mondatai is fennmaradtak a második világháborúból. Egy máig nem ismert német tiszthelyettes a sztálingrádi csata idején mondta a következőt. „Sztálingrád maga a pokol. Olyan, mint Verdun, a véres Verdun, csak éppen új fegyverekkel. Mindennap támadunk. Ha reggel elfoglalunk 20 métert, estére az oroszok visszafoglalják." A nagy valószínűséggel mindkét világháborút megjárt német katona mondása azóta is fennmaradt, emlékeztetve az utókort a háború borzalmaira és értelmetlenségére.

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)