Tíz újságcikk, amely meghozta az emberek kedvét a világháborúhoz

A Pesti Hírlap már tavasszal elkezdte olvasói felkészítését, amit mi sem bizonyít jobban, mint ez a cím – „Orosz készülődés"  − melyben a közelgő háborúban vélhetően ellenséges nagyhatalom fegyveres erejéről cikkezik a publicista. A cikkből kiderül: „Három vagy négy év múlva (…) a most kapott francia pénz segítségével az orosz hadsereg teljesen harcképes lesz. A tüzérségi és hadfelszerelési eszközöket oly nagy mennyiségben szállítják most Oroszországba, hogy a szállítók nem is emlékeznek ily tömeges rendelésekre. Lázasan dolgoznak a Zaryzinben felállítandó arzenálok építésén, és az is feltűnő,hogy Pétervárról elhelyezik az arzenálokat."

A Pesti Hírlap azt sem rejti véka alá, kik lesznek a támadás célpontjai: „Az orosz hadsereg jelenlegi földrajzi elhelyezkedése arra utal, hogy az orosz készülődés Németország ellen irányul. Ezelőtt két évvel még nem merték hangoztatni, most azonban már nyíltan megmondják, hogy Oroszország Németország ellen készül háborúra."

„Készülni kell a háborúra!"

Március végén már a legtöbb újságban, így a Pesti Hírlapban is erősödött a háborús propaganda. „Készülni kell a háborúra!"  címmel jelentkezett a Külpolitika rovat. A cikkben az orosz katonai sajtót idézik, mely szerint: „Készülni kell a háborúra, s a két germán birodalmat össze kell zúzni."

A német sajtó pedig erről tudósít: „az orosz hadsereg nem fog védekezésre szorítkozni, hanem fölényes ereje alapján támadón fog viselkedni". Ekkor már a háborúellenes médiumok is megszólaltak. A Népszava publicistája így látja a közelgő háborút: „Állandó fegyverkezések zajától visszhangzik a kapitalista világ. Nincs nap, hogy ne érkeznének hírek valamelyik ország újabb fegyverkezéséről, újabb létszámemelésről és hadi célokra szánt újabb százmillióról."

„Az orosz−német−francia szövetség feloszlatná Ausztria−Magyarországot"

Ezzel a címmel riogatja az olvasókat a Pesti Hírlap. A cikk írója orosz forrásokra is hivatkozik: „Bármennyire képtelenség is ez, a Novoje Vremja vezércikkben foglalkozik a tervvel és azt lehetségesnek is mondja."

A Pesti Napló megírja, hogy egy orosz államférfi szerint a világbéke végtelenül egyszerűen elérhető: a Monarchiát fel kell darabolni. Németországnak, Angliának, Oroszországnak és Franciaországnak szövetségre kell lépni, s a győzelem után területfelosztást kell tartani – persze rendkívüli orosz előnyökkel –, és kész is a világbéke.

Ennek kapcsán a Népszava így fogalmaz: „Oroszország a maga részére Ausztria keleti részén Galíciára és Bukovina szlávok lakta részére tart igényt. Anglia viszont gyarmati és kereskedelmi engedményekben találna kielégítést."

Szintén a háborús propaganda eszköze volt a folyamatos tudósítás az ellenség haderejéről. A Pesti Hírlap tudósítója Szentpétervárról jelenti: „A Fekete-tengeri flotta azonnali megerősítésére kért hitelt a duma bizottságának éjjeli ülésén, mely csak három órakor ért véget, az összes szavazatokkal, három ellenében fogadták el, mert az összes képviselő úgy ítéli meg a politikai helyzetet, hogy a nemzetközi helyzet az összes hatalmak folytonos fegyverkezései által még jobban kiélesedett és Törökország azáltal, hogy három erős páncélost vásárolt, a tengeren bizonyos túlsúlyra tett szert."

„Tetemrehívás"

Ez a cikk már a szarajevói merénylet után jelent meg a Pesti Hírlapban. Mint ahogy a legtöbb írás akkoriban, ez is a szerb kormány felelősségét hivatott bizonyítani. A címoldalon lehozott vezető anyag azt fejtegette: „A sarajevói bomba és browning mögött nemcsak azoknak a kezét kell nézni, akik dobták és elsütötték. Azt is kutatni kell, hogy kik adták a merénylők kezébe a bombát és browningot és azt is kutatni kell, hogy kik engedték odáig fajulni az öntudat mélyén lappangó gonosz indulatot, hogy rendszeres tervvé, összeesküvéssé érlelődjék."

Európa a Monarchia mellett

Az „Itália" című lap a következőket írja: „Úgy látszik, hogy bizonyos szerb körök a merényletben kompromittálva vannak. Minden nagyhatalom egyetért Ausztria−Magyarország felfogásával és semmi kétség nincs az iránt, hogy Szerbia is belátja szükségét annak, hogy az immár tarthatatlanná vált helyzetnek véget vessen. Az irredentista szerb propaganda mostantól kezdve olyan erős határfalba ütközik, amelyen nem tud áthatolni."

Ugyancsak aggódhattak az olvasók, amikor július 18-án kezükbe vették a Pesti Hírlapot. Az újság ugyanis arról számolt be, hogy Szerbia növelte hadserege békelétszámát. Ki gondolhatott akkoriban másra, mint hogy ez a közelgő háború első sakklépése? „A szerb kormány körülbelül hetven-nyolcvanezer főnyi tartalékos behívásával rendes békelétszámát annyira megerősítette, hogy ez a katonai intézkedés fél mozgósításnak is megfelel. Igaz, hogy a hivatalos Szerbia cáfolja a mozgósítási híreket, de a cáfolat semmiben sem gyengíti azt a tényt, hogy a szerb állam olyan mérvű katonai akciót hajt végre, amelyet semmiképpen nem lehet azzal magyarázni vagy mentegetni, hogy a hódított területeken a rend fenntartása és biztosítása ilyen nagyarányú behívásokat tett szükségessé."

„Farkasvadászatra is be vagyunk rendezkedve"

Egy teljes különkiadást szentelt a Pesti Hírlap arra, hogy tudósítson a hadüzenetről. Mint tudjuk, lejárt a Szerbiának adott ultimátum, mindenki lélegzetvisszafojtva várta ennek kimenetelét. A cikk szerzője sem finomkodott, a következőket írta az esemény kapcsán: „Szerbia tehát nem akarta megtalálni az eszét. Rendben van. Rá fogják kényszeríteni, hogy megkeresse. És ebben nem fog bennünket megakadályozni az a bizonyos farkas sem, akit nagyzoló szerbek szerint a Monarchia a keresett nyúl helyén találni fog. Az a farkas pedig Oroszország volna. Nos, mi Szerbiát nem gondoljuk nyúlnak és Oroszországot nem nézzük farkasnak. Az egyiket le nem kicsinyeljük, a másiktól a kelleténél jobban meg nem ijedünk. De egyet mondhatunk. Farkasvadászatra is be vagyunk rendezkedve."

„Népeimhez"

A Pesti Hírlap is közölte Ferenc József híres kiáltványát: „Leghőbb vágyam volt, hogy Isten kegyelméből még hátralevő éveimet a béke műveinek szentelhessem, és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam. A gondviselés másként határozott. Egy gyűlölettel teli ellenség üzelmei kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi épségének biztosítására. A szerb királyság, amelyet állami létének első kezdetétől fogva egészen a legújabb időkig úgy elődeim, mint Én is támogatásban és segítségben részesítettünk, gyorsan felejtő hálátlansággal már évekkel ezelőtt az Ausztria-Magyarország elleni ellenségeskedés útjára lépett."

A napilap publicistája pedig így üdvözölte a király szavait: „(….) egy hónapra azután, hogy a Monarchia trónörökösét Szerbia meggyilkoltatta, ő felsége, a legfőbb hadúr, megüzente a háborút a királygyilkosok országának és manifesztumot írt népeihez arról, miként vált elkerülhetetlenné ez az ultima ráció. A Monarchia népei, elsősorban a magyar nemzet, szívébe fogadja a királyi szavakat. A magyar képviselőház kedden délelőtt előre megadta ennek bizonyítékát, mikor Apponyi a nemzeti közvélemény reprezentánsaként egyetlen szóba sűrítette egész Magyarország érzésvilágát, amely a Szerbiával való leszámolás ügyét kíséri: »Végre!« A király szava és a nemzet szava a Habsburgok alatt ennyire talán sohasem olvadt össze."

„Oroszország úgy akarja…"

Valójában Oroszország felelős azért, hogy a Monarchia Szerbia elleni háborúja világháborúvá terebélyesedett − legalábbis a Pesti Hírlap publicistája így látta. „Oroszország úgy akarja, tehát nyilván elkerülhetetlen a világháború, a népeknek az a nagy leszámolása, amelyiknek a végén el kell dőlnie az európai hegemónia kérdésének. A pétervári német nagykövetség erősíti meg a hírt, hogy Oroszország elrendelte a hadsereg és a flotta általános mozgósítását. Ennek a hiteles hírnek természetes következése, hogy Németország kimondotta a fenyegető háború veszedelmének állapotát és elrendelte az ostromállapotot Poroszország területére."

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)