USS Pueblo: egy kellemetlen incidens története

Az amerikai haditengerészet USS Pueblo névra hallgató hírszerző hajójának kalandos története 1968-ban kezdődött, amikor is egy mindössze huszonkét naposra tervezett küldetésre hajózott ki a japán város Yokosuka kikötőjéből. Feladata szerint szovjet és észak-koreai rádiókommunikációt kellett volna lehallgatnia és továbbítania a hadvezetés irányába. Maga a bevetés jószerével eseménytelenül telt, mivel a hajó kapitánya, Lloyd M. Butcher parancsnok mindvégig nemzetközi vizeken tartotta a USS Pueblo-t.

A küldetés végéhez érve azonban egymást érték a különböző incidensek. Elsőként egy észak-koreai tengeralattjárókra vadászó hadihajó mindössze 3 600 méterre ment el tőlük, amely, ha nem lett volna elég ahhoz, hogy lelepleződjenek, két nap múlva két, szintén észak-koreai halászhajó is elvitorlázott mellettük. A ladikok matrózaiban leginkább az volt a legkülönösebb, hogy mindnél vagy távcső, vagy fényképezőgép volt, ami korántsem volt jellemző a helyi halászok felszereltségére. Harmadnap visszatért a tengeralattjáró-vadász és felszólította a USS Pueblo legénységét, hogy adják meg magukat. Az amerikai hadihajó ekkor megpróbált kitérőmanőverbe kezdeni, de hamarosan megjelent a horizonton még egy tengeralattjáró-vadász, négy torpedóromboló, valamint kíséretül két MiG-21-es vadászgép.

Noha továbbra is nemzetközi vizeken tartózkodtak, Butcher parancsnok végül feladta a menekülést, ám azonnal kiadta legénységének a parancsot, hogy minden értékes berendezést semmisítsenek meg, még mielőtt a koreaiak elérnék őket. Mindez csak részben sikerült, a hajót megszálló észak-koreai katonák számos fontos dokumentumot is megkaparintottak a USS Pueblo személyzete mellett. Nyolcvankét bekötött szemű amerikait adtak át a parti erőknek Vonszanban, ahol teherautókra pakolva, Phenjanba szállították őket. Észak-Korea fővárosában aztán kettéválasztották a legénységet és két különböző hadifogolytáborban tartották az amerikaiakat.

Később a Pueblo tengerészei elmondták, hogy mindannyiukat kegyetlenül megkínozták, s noha fogvatartóik szinte mindenről tudtak, mégis időről időre ugyanazokat a kérdéseket tették fel nekik. Nem könnyített helyzetükön az sem, amikor a koreaiak utólag rájöttek, mit is műveltek a nemzetközi sajtónak szánt fotók elkészültekor. Az elfogott legénység tagjairól készült képeken ugyanis jól látható, ahogy több amerikai tengerész is „bemutat" a fogvatartóknak, s ezzel az egész észak-koreai rezsimnek. Mint a túlélők évekkel később fogalmaztak, nem köszönték meg, amit ezután kaptak.

A legszörnyűbb bánásmódban azonban a hajó kapitányának volt része. Butcher parancsnokot nem csak fizikai, de kíméletlen lelki és pszichológiai terrornak is kitették. Több alkalommal is kivégzőosztag elé vonszolták, akik lassan, elnyújtva emeltek rá fegyvert, s minden alkalommal üresen csattantak el a puskák. Ám a felsorolt vádakkal szemben mindössze akkor volt hajlandó bűnösnek vallani magát, amikor az észak-koreaiak a legénysége kivégzésével fenyegetőztek.

Háromszázharmincöt napnyi fogság után az amerikai kormány levelet küldött Phenjanba, amelyben bocsánatot kért a kémkedésért és ígéretet tett arra, hogy soha többé nem fordul elő ilyen incidens. A fogva tartott, sánta, félvak és krónikusan alultáplált legénységet a demilitarizált zónában tessékelték át Dél-Koreába. A szenvedés azonban ezzel a momentummal csak enyhült, de nem ért véget. A tengerészeknek ugyanis ezt követően egészen a kilencvenes évek elejéig állniuk kellett az amerikai nép megvetését, mivel a közvélemény azt hitte, hogy megtörtek a vallatás súlya alatt és azért engedték őket szabadon, mert az Amerikai Egyesült Államok minden titkát kiszivárogtatták. Végül 1989-ben tört meg a jég, amikor is az amerikai vezetés megértve a Pueblo legénységének küzdelmét és kínjait, odaítélte mindannyiuknak a hadifogságért járó érmet.

A sok esetben be nem gyógyuló sebeken túl azonban az amerikaiak számára egyik legfájóbb pont az volt, hogy hajójukat ott kellett hagyniuk Észak-Koreában. Ezzel a USS Pueblo az egyedüli olyan amerikai hadihajóvá vált, amely a mai napig hadrendben áll, s mégis Észak-Koreában vesztegel. Noha Washington több alkalommal is diplomáciai próbát tett arra, hogy visszaszerezze a magára hagyott hajót, Phenjan ezt minden alkalommal visszautasította, ugyanis a Pueblo már évtizedek óta a koreai főváros egyik legnépszerűbb látványossága.

A múzeumhajóvá átnevezett kémhajó a Potong folyón áll és a phenjani „Anyaföld Győzelmes Felszabadító Háborújának Múzeumának" részét képezi. Számos beszámoló – olyanoktól, akik személyesen is bejárhatták a tárlatot – arról tesz említést, hogy a kiállítás minden eleme Észak-Korea hatalmas dicsőségét és az amerikaiak szánalomra méltó kudarcát hirdeti. A legénységről csak olyan fotók láthatók, amint épp aláírják vallomásukat, a hajótesten pedig olyan golyó- és ágyú ütötte nyomok is felfedezhetők, amelyek jól láthatóan nem 1968-ban szaggathatták át a Pueblo fedélzetét.