Valószínűleg magányos merénylő lehetett Zách Felicián

1330. április 17-én, váratlanul megjelent a visegrádi királyi palotában Magyarország egyik befolyásos főura, Zách Felicián, és kardot rántva megtámadta az ebédhez készülődő Károly Róbertet és családját. Az uralkodót a kezén sebesítette meg, ám súlyosabb sérülést szenvedett a királyné, Lokietek Erzsébet, aki saját testével védte gyermekeiket: a támadó négy ujját is levágta. Zách Felicián a fennmaradt beszámolók szerint halálosan megsebesítette a hercegek nevelőit, mire a királynő egyik étekfogójának sikerült megfékeznie, majd a király megérkező testőrei felkoncolták.

Az eset a Képes Krónika egyik legemlékezetesebb miniatúrájáról is ismert, és viszonylag köztudott információnak számít Zách Felicián családjának további sorsa is. Egyik lánya, az uralkodói ház udvarhölgyeként élő Klára orrát, ajkát és nyolc ujját levágták, majd lóháton hurcolták körbe az egész országon, hogy mindenki lássa, miként jár, aki a királyra támad: eközben azt kellett kiabálnia, hogy „Így lakoljon, aki hűtlen a királyhoz!" Másik lányát, Sebét lefejezték, férje, Kopaj pedig egész élete végéig tömlöcben maradt: gyermekeiket a rodoszi keresztesek fogságába adták. Fiát, Feliciánt és szolgáját lovak után kötötték, és így végezték ki őket. Azonban a mai napig nem tudni pontosan, milyen indíttatásból próbálta megölni a királyt és családját az ekkor már korosnak számító nemesúr.

A történészek többféle magyarázatot is elképzelhetőnek tartanak. A legvalószínűbbnek tűnő elmélet személyes indíttatást valószínűsít: eszerint Zách Felicián kegyvesztettsége miatt támadt Károly Róbertre. A főúr és a király viszonya előtte sem volt éppen kiegyensúlyozottnak mondható, hiszen a Heves, Gömör és Nógrád vidékén honos Záchok a Felvidéket uraló kiskirályt, Csák Mátét támogatták az Árpád-ház kihalása után. 1308-as trónra lépését követően Károly Róbert fokozatosan, véres harcok során törte le az ország egyes vidékeit uralmuk alá hajtó nemesurakat. A király először 1315-ben ajánlott szövetséget Záchnak, aki akkor elutasította ezt, mire Károly Róbert hivatalosan minden birtokától megfosztotta. 1318-ban azonban mégis átpártolt az uralkodóhoz, mire új birtokokat kapott, Csák Máté 1321-es halála után pedig folyamatosan emelkedett csillaga. 1326-ban a király semptei várnaggyá tette. A szövetség jegyében került az udvarba említett Klára lánya is. Miután azonban Károly Róbert letörte az összes kiskirályt, és megszilárdította uralmát, elkezdett megszabadulni azoktól, akikben nem bízott meg annyira. Zách Felicián előélete miatt ezt a kört gyarapította, így 1328 körül kiesett az udvar kegyeiből. A legtriviálisabb magyarázatnak az emiatt érzett reménytelen keserűség tűnik.

Egy fokkal romantikusabb elképzelés, amely szerint Zách Felicián valójában a Klára lánya tisztességén esett foltot kívánta megbosszulni, őt ugyanis – állítólag – Lokietek Erzsébet testvére, Kázmér herceg (a majdani III. Kázmér lengyel király) megbecstelenítette. Ezt a magyarázatot ugyanakkor semmilyen érdemi bizonyíték nem támasztja alá, az a körülmény pedig főként ellene szól, hogy Klára még mindig udvarhölgy volt a merénylet idején, miközben Kázmér herceg még 1329 végén járt a visegrádi palotában – amennyiben valóban folt esett volna a hírnevén, a királyi család aligha tartotta volna maga mellett.

Természetesen felmerült az összeesküvés gyanúja is, hiszen Károly Róbert rengeteg ellenséget szerzett magának uralma megszilárdítása során. Ugyanakkor sosem derült fény rá, vajon ki állhatott a háttérben, és az sem, miért pont az idősödő Zách Felicián lett volna a királygyilkosság legalkalmasabb végrehajtója – mint a mellékelt ábra mutatja, a merényletkísérlet távolról sem bizonyult eredményesnek. A pontos válaszra minden bizonnyal sosem derülhet fény, de a legreálisabbnak mégis az a forgatókönyv tűnik, amely szerint Zách Felicián magányos merénylőként rontott a királyra 1330. április 17-én.