Virágok Doberdóról

Szöveg: Gulyás Sándor | 2018. november 25. 9:41

Az olaszországi Goriziában, az első világháború számos véres csatájának színterén található múzeumban állították ki a kiskunfélegyházi Szűts Tamás anyagát. A tizenkilenc, virágokkal díszített levelezőlap a magángyűjtő nagyapja, a Doberdót megjárt Szűts László főhadnagy és kedvese, későbbi felesége, Váradi Mária megható szerelmének bizonyítéka.

https://honvedelem.hu/kiadvany/magyar_honved_2018._oktober

Szűts László 1918. január 12-én kelt egybe Váradi Máriával.

Nagyon szerettem nagyapámat, aki lebilincselően szép meséket tudott mondani. Egyszer észrevettem a falon egy fehér keretes fényképet, amin négy délceg katona feszített. Egyikük, a géppuskás szakasz parancsnoka Szűts László zászlós, vagyis a nagyapám volt. Ettől fogva minden kérdésem a háborúra és a háborús történetekre vonatkozott. A harctereket megjárt katona sok érdekes dolgot mesélt, persze csak olyanokat, amit egy kisgyerekkel meg szabad osztani. Miután a legfelsőbb parancs elszólította, itt maradtam válaszok nélkül – emlékezett vissza gyermekéveire a kiskunfélegyházi magángyűjtő.

Nagyvárad, 1914. december 26.

Szűts Tamás majd fél évszázaddal később kezdett kutatni a családi levéltárban. A dokumentumok között bukkant rá egy mappára, amelynek címzése rendkívüli módon felkeltette érdeklődését: „A lapokat a virágokkal elkészítette és megírta Szűts László főhadnagy – KuK 51. Inf Battalion, I/51 Maschinengewehr Kompanie –, az olasz harctérről menyasszonyának, Váradi Máriának, 1917. áprilisától 1918. szeptemberéig". A füzetke tizenkilenc, virágokkal ékesített képeslapot őrzött. A virágok, dacolva az évszázad tomboló viharaival, ma is a régi pompájukban árulkodnak a vágyódó sóhajokról, aggódó könnycseppekről és a harctér megsemmisítő forgatagáról.

– Nagyszüleim 1914 februárjában, Szegeden, egy farsangi bálon ismerkedtek meg egymással. A fiatal lány 16 éves volt, Váradi Máriának hívták, a fiatalember, Szűts László egyetemi hallgató pedig épp betöltötte a huszonkettedik életévét. A mulatságon Mária a legújabb tánc, a tangó lépéseit mutatta be, a zongoránál László ült. Ahogy megpillantotta a leánykát és egymásra mosolyogtak, a fiatal joghallgató zavarba került, és több alkalommal is elvétette az ütemet. Az édesanyák a parti előtt már előre eltervezték, melyik fiatalt ki mellé ültessék, így került a „még nem eladósorban levő" Mária a „még nem partiképes" László mellé. Azon az estén életük egy csodálatos szakasza kezdődött el, amelyet a kívülállók egyszerűen csak úgy hívnak: szerelem – idézte fel a nagy találkozás emlékét nagyapjának naplójegyzetei alapján Szűts Tamás.

A felhőtlen boldogság nem tartott sokáig, mivel 1914 júliusában kitört a háború. Szűts László már az első napon megkapta a behívóparancsot. Összepakolta a holmiját, majd elsietett szerelméhez elmondani a szomorú hírt. Sokáig fogták szótlanul egymás kezét, majd László szülői engedélyt kért, hogy négyszemközt vehessenek búcsút egymástól.

A fiatalember a bécsi Keleti pályaudvaron szállt le a vonatról, mivel „egyéves önkéntesként" a bécsi 1. vártüzérekhez vonult be. Alig néhány hét múlva kihallgatásra jelentkezett, és kérte áthelyezését a szegedi k. u. k. 46. gyalogezredhez. Innen tartalékos tiszti iskolára Nagyváradra vezényelték. Annak elvégzése után a géppuskásokhoz került mint szakaszparancsnok, majd az 51. gyalogezreddel Galíciába, a keleti hadszíntérre küldték. Alig egy hónappal később kitüntették bátorságáért a II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel. Kilenc hónap folyamatos frontszolgálat után megbetegedett és a karlsbadi katonai kórházba került.

Galíciában nemcsak az ellenséggel, hanem az időjárási körülményekkel is meg kellett küzdeni.

1916 júliusától, gyógyulása után az olasz fronton teljesített szolgálatot. Előléptették hadnaggyá, és géppuskás századparancsnoki beosztást kapott az 51. gyalogezredben. Szerelmével 1917-ben eljegyezték egymást. Szűts László a vérzivatarban is sokat gondolt menyasszonyára, szeretetét különleges és egyedi módon mutatta ki. Akárhol talált virágot, leszedte, takaros kis csokrot kötött belőle, amit lepréselt, kiszárított. Precízen leírta, milyen virágokból áll a csokor, mikor és hol szedte. Néhány kedves sort írt hozzá, majd hazaküldte menyasszonyának, később már feleségének. Szűts László a fronton értesült arról is, hogy élete párja várandós.

– Nagyapám már júliusban jogosult volt a két hét szabadságra, ám azt nem vette igénybe, mivel első gyermeke születésénél mindenképpen otthon akart lenni. Bár így az életét tette kockára minden nap, de attól félt, az újabb eltávozásra jogosító időt már nem tudja összegyűjteni. A várva várt távirat 1918. október 6-án érkezett meg. Hazaérve értette meg a sürgöny ijesztő szövegét: az egész család, édesanyját kivéve, elkapta a spanyolnáthát. Felesége nem mehetett szülőotthonba, a doktor járt ki hozzá. Október 9-én az orvos – életmentő céllal – megindította a szülést. A helyzet miatt nagyapámat kérte fel asszisztálni. A világra hozott kisfiú, a pár első gyermeke, az édesapám volt. Az orvos megkérdezte: „No, főhadnagy úr, aztán kint a harctéren volt-e része ilyen kemény csatában?" Mire ő csak a fejét tudta rázni, alig suttogta, hogy nem – mesélte el nagyszüleinek szívszorító történetét a kiskunfélegyházi magángyűjtő.

Szűts Tamás és Gianfranco Simonit

Szűts Tamás az ország határain belül tizenkét településen osztotta meg nagyszülei szerelmének megható történetét. Ahhoz, hogy a „Virágok Doberdóról" című anyag eljusson az olaszországi kiállításra, azaz időlegesen hazatérjenek a virágok, segítség kellett.

– Szegeden egy első világháborús konferencián több elkötelezett kutatóval sikerült megismerkednem, közöttük Gianfranco Simonittal, a San Martino del Carsó-i barlangkutató egyesület elnökével, aki lelkes szervezője kiállításoknak, illetve saját múzeuma is van a településen. Hosszú levelezés után a hagyaték digitalizált részét – a tizenkilenc levelezőlappal együtt – átadtam neki. Gianfranco Simonit ezeket a goriziai múzeum igazgatónője, dr. Raffaella Sgubin elé tárta, akinek rendkívüli módon megtetszett az anyag, így beválogatta a kiállítandó műtárgyak, dokumentumok sorába. A virágok és a szerelmespár megismerkedésének történetét, a levelek tartalmát a múzeumlátogatók olaszul és angolul is olvashatták – fűzte hozzá Szűts Tamás.