William „Bill” Martin százados első és utolsó bevetése
Szöveg: Snoj Péter | 2014. október 26. 11:22A második világháborúban Észak-Afrika meghódítását követően Európa felé terelődött a szövetségesek figyelme. Jól tudta ezt a Harmadik Birodalom vezetése is, éppen ezért, hogy félrevezessék a kíváncsi német szemeket, a britek egy igencsak sajátos és meglehetősen bizarr ötlettel rukkoltak elő.
„Az elképzelés rendkívül egyszerű volt" – magyarázta egy interjúban Ben Macintyre, történész. „Kellett egy holttest, zsebei telepakolva hamis iratokkal és egy hely, ahol a németek rátalálhatnak…" Ezen összegzés persze túlzón leegyszerűsítő, hiszen a valóságban már az első lépés is komoly nehézségekbe ütközött. A haditengerészet olyan holttestet keresett, akinek halálát a tenger és fulladás okozta. Rendkívül kevés volt a számba vehető „jelöltek" száma, főleg, mert akárhol nem is keresgélhettek, hiszen a hozzátartozóknak nem mondhatták el, hova és miért viszik el szerettüket.
Hosszas keresgélést követően találtak egy család nélküli, 34 éves korában elhunyt walesi férfit, akit ugyan nem vízben ért a vég, de a patkányméreg – ami ismeretlen körülmények között jutott a szervezetébe – a máját bénította meg, így meghalt. Ez viszont arra éppen elegendő volt, hogy a németek már nem tudták volna kideríteni a halál okát, így a néhai Glyndwr Michael átment a rostán.
Immáron tehát adott volt az alany, de még nem létezett a legenda. A magatehetetlen Glyndwr Michaelt a brit haditengerészet hamar sorai közé vette, ráadásul már századosként ragasztották rá új nevét: ő lett William „Bill" Martin százados, a királyi tengerészgyalogság ékköve. A sosem létezett férfi okmányai szerint színes szolgálati múlttal rendelkezett, méltán érdemelte ki a felderítéshez való beosztását. Éppen ezért számtalan jelentős és létfontossággal bíró dokumentumokat is rá mertek bízni. A személyre szabatott egyenruhán túl még szeretett barátnőről és a róla készült fotóról is gondoskodtak vezetői. Sőt, még egy – mai értéke szerint kétezer fontba kerülő – gyémántgyűrűt is a zsebébe rejtettek, hiszen Martin százados erőteljesen fontolgatta élete szerelme feleségül vételét is. Ezeken felül kapott még pár levelet apjától, illetve némi aprót, és már indulhatott is élete első és utolsó bevetésére.
A fontos és félrevezető iratok arra utaló információkat tartalmaztak, hogy a szövetségesek nem Szicíliában, hanem Görögországban vagy Szardínián szállnak majd partra. Hogy ez a századossal el is jusson a németekhez, olyan helyre kellett vinni és kitenni, ahonnan az áramlatok Spanyolországba fogják sodorni. Ám a hosszú utat – amit egyébként a HMS Seraph tengeralattjáró fedélzetén tett meg – a test nem bírta volna ki oszlás nélkül, ezért Billt egy fémkoporsóban szállásolták el, megannyi szárazjég-kocka társaságában.
A HMS Seraph 1943. április 30-án, hajnalban emelkedett fel a vízfelszínre és röpke félóra alatt útjára is engedték az időközben hősiességéért őrnaggyá előléptetett tengerészgyalogost. Testét reggel fél tízkor találta meg egy spanyol halászhajó. Huelvára, a helyi katonai bázisra vonszolta, ahol átadta a németeknek. Martin őrnagy élete, jobban mondva az utáni egyetlen bevetése teljes sikert aratott: a németeknek sejtelme sem volt arról, hogy valójában tényleg Szicília volt a partraszállás célja, éppen ezért minden hathatós alakulatot átvezényeltek a holttest iratai szerinti helyszínekre.
