1914. december 11.

Nagyszerű alvás esett a meleg szobában. Ebből tanultunk valamit, hogy ti. a magunk lábára kell állnunk, ha meg akarunk maradni. Amit a muszka nem ad meg, azt magunknak kell valahogyan előteremteni, az eszközökben nem sokat válogatva. Souchy bajtársunk gyomorbajos és a tiszteknél kap kosztot. Neki is valami ismerőse akadt köztük. Kosztjának ellenértékét pedig havonta meg fogja kapni a muszkától, így mondja. Erre az a nagyszerű ötletem támad, hogy közülünk is néhányat ki fogunk nevezni gyomorbajosnak, s annak kosztpénzét felvesszük és egymás közt egyenlően elosztjuk, az illetők amellett a többieknek amúgy is fölös mennyiségű kosztján éppen úgy jóllakhatnak, mint eddig. A terv nagyon fantasztikusnak látszik, s a bajtársak nem nagyon akarnak bízni benne, kivált a régiek, akik már semmiben sem hisznek. Havonta ca. 6 rubel járna, ha ezt 4 személyre kikapnók, úgy 24 rubelünk lenne, azaz együnkre ca. 1,5 rubel zsebpénz esne. Hent ezen úgy fellelkesül, hogy siker esetén szobrot ígér nekem. Ez az első kilátás arra, hogy valamiképpen ismét kopekok csörögjenek a régóta üres zsebekben, s a fiúk úgy ábrándoznak róla, mint valami főnyereményről.

Mindnyájuk közt én vagyok a leggazdagabb, még két rubelom van. Ehhez nem akarok már nyúlni, ez a végső tartalék. Würmsberger híreire azonban rögtön megeresztek egy pénzt kérő levelet Ferkó bátyám címére. Ma is szép hírek szálldogálnak, hogy karácsonyra már útban leszünk hazafelé. Van, aki a jó hírt készpénznek veszi, a rosszat pedig abszurdumnak minősíti, s van, aki azért nem kér pénzt, mert már nem tartja érdemesnek. („Erre a rövid időre!?") Werchneudinskot esedékes városkának mondja Würmsberger, ahol számos kínai kereskedés van, s mindent lehet kapni.

Az árak a következők: az alma fontja (4 db) 18 kopek, búrmogyoró 8 kop., hús 14 kop., burgonya 1 kop., fehér kenyér 5 kop., cukor 18 kop., kolbász 24, szalonna 30, császárhús 30, virsli párja 5-6, tej literje 20-22, cukrászsütemény darabja 5 kopek.