1914. október 11.

(Valószínűleg vasárnap.) Reggel oly meleg a szobánk, hogy ablakot kell nyitnunk. Délelőtt tíz órakor mise lesz a görögkeleti fatemplomban, mely egy dombtetőn ékeskedik három újonnan festett kupolájával, elég távol a falutól. A nyomorult faviskók mellett ez a cifra Istenháza ugyancsak rosszul festene, tán ezért építették oly messzire. Nem is rongyos rusznyákok garasaiból épülhetett, inkább a cáratyuska guruló rubeleinek köszönheti létét. A sok vadonatúj fatemplom − mely Galíciában a legalacsonyabb sorban tengődő népség faluiban is ott ékeskedett, kirívó ellentétben a piszkos és félállat rusznyákok ólnak inkább, mint lakóháznak nevezhető hajlékai mellett − sokszor gondolkodóba ejtett.

Az ilyen cifra templomos falukra mindig gyanakodva néztem, mert az atyuska rubelei a rusznyákok közt is sok hívet szereztek, kik jó pénzért bármikor elárultak bennünket. Sok gyanús esetet tapasztaltunk eddig is, és ma az Istentisztelettől szintén az tartott távol bennünket, hogy házkutatásokat kellett tartanunk. Kiderült, hogy Turka kirablásában a környékbeli rusznyákok is részt vettek, és amit az orosz katonák nem voltak képesek magukkal vinni, azt ők cipelték haza. A szomszédban mindjárt egy csomó vadonatúj egymásba dugott kalapot találunk úgy, ahogyan azt a kalapos polcáról le- és elemelték. Odébb egy csomó kisebb-nagyobb gyerekcipő és szandál bizonyítja, hogy egy rövidáru- vagy cipészüzletben tett látogatást az a csimpánzképű fickó, akit fülénél fogva kell előhúznunk a viskójából, mert másként nem hajlandó kibújni. Vesztét érzi és torka szakadtából bőg, de hát késő bánat ebgondolat. (jóval később hallottuk csak, hogy Turka piacán 34 rusznyákot kötöttek fel, s valószínűleg a mi emberünk is köztük lógott.)

Egy tisztességes ebédről ábrándozunk. Egy részvénytársaságot hozunk össze 13-an 46 fillérrel, és öt koronáért megveszünk egy fekete birkát, melyből krumplival, hagymával oly kitűnő pörköltet készít Lelkes káplár, aki különben villamoskalauz Pesten, hogy ujjainkat is megnyaljuk utána. Az aprólékból még pompás tízóraink is került. Ebéd előtt ki kellett állanunk, és hadnagyunk nagy örömmel tudatja, hogy az eddig lefolyt harcokban ezredünk hét vitézségi érmet nyert. A hétből négy, tehát több mint a fele a 13-ik századra esik, közte az egyetlen aranyérem is, amelyet Vagyószky cugszfürerünk kapott az ágyúk elfogásánál tanúsított bátorságáért. A többiek azonban valóban nem nagy dolgokat műveltek, van, aki egyszerűen kötelességét teljesítette, de elég Háry János volt ahhoz, hogy ennek megfelelő feneket kerítsen. (Pl. X. Y. vitézségi érmet nyert, mert a piaski erdőben lelőtt a fáról egy muszkát.)

A délutánt fűtött szobában, kártya mellett töltik a bakák. Hála a muszka gyors lábának, a hadjáratnak kellemes órái is vannak. Én e sorokat írom és a hazai levelekre válaszolok. Ma is kaptam egy lapot. Régen feladott csomagot jeleztek, csokoládéval és cukorkával. Úgy várom, mint valamikor a Jézuskát, mert csokoládém utolsó morzsájának is végére jártam. Este fegyver- és ruhavizit lenne, de holnapra halasztják. Vacsora főtt tojás és fél liter tej. Kezdem megint embernek érezni magamat.