1915. április 18-20.

Komisz, hideg éjjelek, a tél újrakezdődik. Sanyi helyett Csizmadiát invitáltuk be szobánkba lakótársunknak. Péter önkéntes is lassan hozzánk szokik, most már gyakoribb vendégünk, s kedves kollégát ismerek meg benne, akivel sokat diskurálgatunk gazdasági témákról. Takarmányozástanomat elkéri, s a barakkban a priccsen fordítgatják egy németül jól beszélő bajtárssal. Persze a szakkifejezéseket az sem érti, s Péter pajtás mindig egy csomó szóval állít be hozzám, melyek magyar fordításával boldogan távozik.

Beszélik, hogy Krasnojarskban rettenetes tífuszjárvány dühöng, s már az orvosok közül is többen elpusztultak, akiknek helyébe tőlünk hét orvosnak kell hamarosan elutazni. Csak Szamek és Görbe maradnak Berezovkán.

A Telegramot naponta vesszük. A Kárpátokban, úgy látszik, nehezen halad előre a muszka, mert hála istennek, nem jön hír újabb foglalásról. A Times a francia „pattállás"-t fejtegeti. Ott állítólag a küzdő felek megfeneklettek, s kiegyensúlyozott erők állnak egymással szemben. Bizakodunk, hogy a németek majd csak felbillentik hamarosan ezt az egyensúlyt. Az erős hidegek miatt a tisztek nem jönnek ki. Rövidre szabjuk mi is a sétánkat. Egy muszka rekruta eközben megállít bennünket, s a katonaládáját kínálja megvételre. Zöldre van pingálva, s zára is van, amely méghozzá cseng, amikor a kulcs fordul benne. „Kolikó kopek?"  − kérdem a szakértői vizsga megejtése után. 15, mondja lemondással, mert kereslet hiányában nem lehet nagy árakat szabni. No, ennyit adok érte.

Ő is meg van elégedve a vásárral, s vigyorogva mutogatja, hogy ha el nem adta volna, úgyis csak belegázolt volna nagy csizmáival, de én is elégedetten veszem vállamra szibériai szerzeményemet, s a mahorkaillat kiszellőztetése után belerakosgatom dolgaimat. (Most itt áll a láda kellő megbecsülésben a lakásomban, s szibériai emlékeim stílszerű őrzője. Áthoztam a két óceánon, nem csekély verejtékezéssel).

Bauert és Eckert ma kihallgatják a Suchy-féle ügyben. Persze azt vallják, hogy ők semmiről sem tudtak.
Utólagosan jegyzem fel erre a napra, mert biztosan nem emlékszem rá, április 18–20 közül melyik napon történt, hogy egy teljesen kör alakú szivárvány láttunk a nap fölött. Úgy sejtem, a Bajkál víztükrének lehetett valami köze hozzá.