1915. április 9.

Ma végre, végre megkapom a 100 rubelemet 3,50 rubel levonásával. Sok mindent terveztem ezzel a pénzzel, s most azt veszem észre, hogy nehezen tudok ezeknek a terveknek végrehajtásához fogni, mert csak a legszükségesebb dolgok beszerzéséhez van kedvem, a csak némileg nélkülözhető dolgokat már nem veszem meg, arra gondolva, hogy ki tudja, mikor tudok megint pénzhez jutni.

Megtanultam, hogy a pénzzel csínján bánjak, mert nélküle itt rettenetes az élet. A 8. bataillonnal most nem érintkezhetünk oly szabadon, mint ezelőtt, s rögtön szárnyra is kél ma egy kacsa: „a 8. bataillont az éjjel elvitték". Persze szó sem igaz belőle. Az utcákon őrjáratok cirkálnak, s nehezebb a járás, mint eddig volt, azonban ennek dacára naponta lemegyünk a lavkához. Sőt, annál is inkább lemegyünk. Most már sportból.

Biztosított menetben lopózunk lefelé, akár a harctéren, s ha valamelyik oldalutcából járőrt vagy muszka tisztet jelez oldalvédünk, a jobb- vagy balfenéken eltűnünk. Ez egészen üdítő kis szórakozás.