1915. augusztus 24.

Csizmadia kománkról azt a rossz hírt kapjuk, hogy tífuszgyanúsnak találták az orvosok. Reménykedünk, hogy tévednek, hiszen amennyire lehet, mind vigyáztunk magunkra. Ez az átkozott betegség a legnagyobb ellenségünk. Az újonnan érkezettek hajmeresztő dolgokat beszélnek pusztításairól. Ők csaknem mind átestek rajta, és soraikból százszámra hullottak el. Az önkéntesek közül is hárman haltak meg tífuszban, s hárman még a kórházban vannak ezzel a nyavalyával. Lajosnak 2 rubelt küldök a kórházba.

Az újak közül Csányi tüzérönkéntes, pesti fiú, aki a przemysli 6-os vártüzéreknél szolgált, mesélget sok mindent az ostromról. Nekik is kijárt a Sorstól a maguk porciója, nem irigyelhetjük egymást. A Ruskoje Slovo szerint „a szerb nép és kormánya hajlandók az elkerülhetetlen Sorsba beletörődni." Ilyen mondatokból kell nekünk kitalálni, hogy mi is történt hát Szerbiában. Seregeink Kovel felé járnak, másrészt délről és északról is Breszt-Litovszk irányában nyomulnak előre, s attól már nem messze járhatnak. Állítólag a német kancellár a békét forszírozza. A négyes antant kész szerződésének aláírását Románia megtagadta, jóllehet abban a Bánátot ígérték neki, s a muszka lapok „botránynak" minősítik ezt az eljárást. Ellenben a bolgárok aláírták Konstantinápolyban a velünk kötött szövetségi szerződést.

Este az új önkéntesek sereglenek hozzánk, sokáig elkaszinózunk. Magasan jár a telihold az égen, mikor hazatérnek. Komisz hideg van, szibériai kánikulai éjszaka.