1915. december 30.

Az új lakás nem smakkol. A régiben már sikerült a polosokat alaposan kiirtani, de itt a muszkák nemtörődömsége miatt szabadon szaporodtak s az éjjel olyan támadásokban volt részünk, hogy még most is álmosan pislogunk. Míg odakünt két nap óta 30 fok körüli hidegek vannak, muszka szobatársaink protekciós fájával úgy bedurrantottak tegnap a pucerek, hogy tűrhetetlen volt a meleg. Minden polos előjött az éjjel, s egy gyertyával körüljárva, kétszáznál többet füstöltem le a tapétás falakról. Azután kissé sikerült az alvás.

Három lapot kapok, 69–71 számot kapnak. Az egyiken Julia tántikám kíván boldog újesztendőt, a másikon november 12-én Margit húgom tudatja, hogy megkapta valamelyik invalidus által küldött levelemet. Tántikám azzal vigasztal, hogy decemberre meglesz a béke(?). Pár nap óta másolom a Famaet, nem kell már annyi írnok, mint eddig, s a pénzteleneknek kell hagynunk a keresetet.

Az újságokkal ismét baj van, már 3 nap óta nem kapunk orosz lapokat. Ma új úton próbálkozom 6 lappal, a Vöröskereszt címére adom fel azokat borítékban Pétervárra. Este Andrással együtt Krafft Fricihez vagyunk hivatalosak teára. Barátságos szobájában kellemesen érzi magát az ember. Ágya, asztala és székei vannak gyalult, de festetlen deszkából, s a falakon néhány polc és könyvállvány. A ruhák részére láda(?).
Hosszú folyosó fut végig a barakk közepén, onnan nyílnak jobbra, balra a medikusok és orvosok szobái és a közös konyha.