1915. december 9.

Sziklay komát a kórházból igen hirtelen távolítják el, még ma ki kell neki hurcolkodni, Péter és Darvas segítenek neki. Egy csomó új fogoly érkezett, s a szemközti barakkokban kapnak helyet. A kórház is ezek betegeinek kell. Októberben estek fogságba és sok újságot tudnak. Zsakinak fogfájása van, de azért örömmel fogad egy fogarasi fiút az urak közül, aki azt meséli, hogy az orosszal igen könnyen bántak el, az folyton csak futott, és a muszkának már fegyvere sincs, egész rajvonalak jöttek előtte úgy, hogy csak az elsőknek volt fegyverük, s ha ezek elestek, akkor vették át azt tőlük az utánuk következők. Hát ez egy kicsit vadregényes. Szóval a fronton most elég könnyű a dolog.

Krafft táviratot kap, hogy a Frankendorfer által küldött levelet megkapták. Nagyon felvidít ez a hír, hiszen akkor majdnem bizonyosan átadta az én levelemet is. Este mind együtt vagyunk, a szeptember 1-jei Pesti Hírlapot olvasunk, valamelyik új fogoly zsebében érkezett ide. Breszt-Litovszk elestéről szól,s a napi hírek, színházi hírek, az egész lapnak a hangja annyira nem árulja el a háborús felfordulásnak, a megzavart gazdasági és kereskedelmi életnek tüneteit, hogy el kell bámulnunk. Hiszen otthon, akik a frontra nem mentek −és úgy látszik, elegen nem mentek−, azok olyan közömbösen veszik az egész háborút, mint valami hadgyakorlatot. Mirólunk, plennikről egy árva szó nem esik a lapban.

Pucereink az előszobában nincsenek oly melegen, mint mi, s napközben velünk is vannak, éjjel azonban hideg van, azért a mestergerendára szögelt lécekre függesztik fel ágyaikat, s létrán kapaszkodnak fel a fecskefészekbe; odafent több a meleg, így egész jól megvannak.