1915. február 23.

Egész délelőtt óriási pucolás folyik a barakkban. Mindennek tisztának kell lenni, mert orvosi vizit van avizálva. A klozetet elsősorban súrolják, mert a látogatás oka a ragályos betegségek nagymérvű elterjedése. Nem is szabad senkinek belépni oda, míg a vizit majd el nem múlik, ami nagyon sok embernek keserves probléma.

Délután Leirer 5 rubelt hoz Klinónak Heumann földijétől, s azt a jó hírt, hogy a medikusok néhány napon belül már indulni fognak hazafelé. Később azt halljuk, hogy a táborban csupán öt orvos marad vissza (Szamek, Görbe, Belle, Silbermann és egy német), a többiek mind mennek.

Klinót újabb szerencse éri: dr. Kardostól is kap 80 kopeket a tiszti lavkában. András is itt szerzett pénzt, de egészen más módon. 11 képeslapot vág zsebre, s angolosan távozik, ezeket azután igen jutányos áron bocsátja a bajtársak rendelkezésére. Szomorú dolog, hogy erre kell vetemedni az embernek, de én igazat adok azoknak, akik a muszkától elszednek mindent, amit csak tudnak. Vannak, akik erkölcsbírónak csapnak fel most is, de ezek többnyire olyan félénk emberek, akikből hiányzik a kurázsi a lopáshoz, vagy olyanok, akik ahelyett, hogy mosolyognának egy-egy bajtárs ilyen apróbb stiklijén, kaján irigységgel szemlélik a sikeres prédálást.

Klinó a pénzbőség örömére krémest fizet a kompániának, de sajnos még nem vagyok abban a helyzetben, hogy el merném fogadni. A muszka krémesnek úgyis valami az otthonitól elütő, furcsa íze van, mely mindig gyanút kelt bennem, a többi sütemény és tortaféle pedig oly rikító tarka színekben pompázik, hogy ezek élvezéséhez is bátorság kell, a festéket és a sacharint nem spórolta tőlük a cukrász. Benézünk az idelent lakó önkéntesekhez is, s ott egy soproni fiút is felfedezek (Horn, Brennberből).