1915. február 9.

Nagyon szép enyhe, s napos idő. A hőmérő a napon csak –2 fok R.-t, árnyékban –6 fok R.-t mutat. Felhasználom az időt, s két hét óta először sétálok ki ismét a cukrászdához. Köhögésem valahogy mégis szűnőben van.

Az öreg muszkák rendületlenül gyakorlatoznak kint a téren, s meg kell állapítanom, hogy már csaknem megtanulták, merre van a jobb, s merre a bal.