1915. január 17.

Vasárnap. Ellátogatok Bodonyiékhoz. Még mindig mázolnak. Két képüket 1,5 és 3 rubelért sikerült elsózniuk. Elbocsátott szolgánkat, Gált beprotezsálom hozzájuk. Klein Sanyinak ismét sikerült ismerőst találni, győri rajztanára, Heritz tart. hadnagy közelünkben lakik egy tiszti barakkban.

Ferkó bátyámnak küldök egy levelet. Kebely Nándor iparművész járogat el hozzánk többször, s kérésemre néhány igen ügyes szipka- és pipatervet rajzol, ezeket fából ki is szeretném faragni. A környékbeli intellektuelek szívesen néznek be hozzánk, ahol meleg szobát, megértést és némi kis szellemi felfrissülést lelhetnek. Van olyan szerencsétlen köztük, aki egymagában lakik egy bakákkal túlzsúfolt barakkban, azok közt a priccsen, s nincs egy intelligens ember a közelében, akivel egy kis eszmecserébe bocsátkozhatna néha-néha.

Nálunk egész kis kaszinó van sokszor, s ritkán vagyunk vendég nélkül. Este az orosz őrmester átüzen, hogy Andrásofszky (már csak Andrásnak hívjuk) felveheti kosztpénzét.
Majd átjön, s kifizeti a havi 467 kopeket, azonban Türmsberger kosztpénze kiadását egyszerűen megtagadja, jóllehet őt is bejelentettük annak idején, mikor a kosztpénz-részvénytársaságot megalapítottuk.