1915. július 19.

A Telegram elismeri, hogy Románia szerződést kötött velünk, s azt, hogy ez a szerződés a békekötésnél nagy előnyt fog nekünk biztosítani. Az elutazottakról ma végre azt is hallom, hogy Samara közelébe kerültek (valami Kazinszk községbe?), de a legénység rendületlenül készül haza, s mindennap újabb és újabb hír kerül forgalomba arról, hogy igenis béke van. Az elutazásról még néhány tucat más magyarázat forog közszájon, de ezeket sokkal ritkábban hallani, mint a békehíreket…

A faluba újabban a húshordó emberekkel lehet bejutni, ha az ember a változatosság kedvéért ott is szét akar nézni, s mindig akad vállalkozó a kirándulásra. Ott vásároljuk újabban a mazsolát, fontját 20 kopekért. Rájöttünk ti. arra, hogy egy fontból két liter jó bort lehet készíteni. Molnár Pali barátunknál már leforrott, csípős ízű újbort kóstolhatunk. Említettem, hogy a muszka egyébként csak orvosi igazolvánnyal engedi meg a borivást, hát így voltunk kénytelenek magunkon segíteni. Ez a legújabb ipar rövid időn belül nagyon népszerű lett, csak a hordóhiány akadályozza határtalan fejlődését. Közülünk főleg András kap rá.

Óriási záporeső zúdul le ma reánk, egész patakok zuhognak a barakkok között, s az egyik a szomszédunkban lakó muszka őrmester szobájába tör be, alapos lábvizet adva, s a szobát szépen felszórja homokkal, amelyet aztán ottfelejt. Némely barakkot egészen alámos az áradat, s kutunkat bedönti és a föléje épített faházat egészen oldalra billenti. Az utakon hatalmas vízmosások, s mégis a zápor után egy órával semmi sár sincs, a homok mindent magába szítt.