1915. július 3.

Csak a remek esték érdemelnek feljegyzést. Valahol a hegyekben vadvirágok milliói virágozhatnak, mert így alkonyattájt lehozza ide a szél csodás illatukat, s a hangulatot csak annál kedvesebbé varázsolja. Valahol messzebb zene szól, a széles utcán nyári ruhás hölgyek korzóznak, csapatok térnek haza énekszóval a hegyek közül, és a zöldeskék ég alatt a Takarodó hangjait hordozza végig a Selengáról jövő hűs szellő.

Ezek a legszebb órák, melyeket eddig a fogságban megértem. A szívemben béke van, s ha a muszka cár békülékeny szándékkal elém tartaná a markát, én ugyan hamar felcsapnék.