1915. június 2.

Meglehetős egyformán telnek napjaink. Reggel 8-9 óra körül kelünk. Az első, amihez nyúlunk a Telegram, csak azután jön a csája egy darab fekete kenyérrel, illetve mióta meggazdagodtunk, gyakran pompás puha fehér kenyérrel. Délelőtt a főúton csinálunk egy sétát, az ismerősökkel találkozva gyűjtjük s továbbadjuk a híreket, ebédre hazatérünk. Utána két óráig heverészünk. Hihetetlen, hogy még mindig mennyit tudunk aludni. Azután hegedűóra jön, majd séta vagy vizit a szomszédban.

Zsakiéknál, néha Antoniéknál levelezés, naplózás, a régi levelek böngészése, a vacsora beszerzése (krakkói, ikra, sajt, vaj, császárhús, lazac), melyet divattá lett vöröshagymával bekebelezni. Este villanynál 10-11-ig alsózás. Két pár küzd rendesen (3 pont 1 kopek). Ramsli is járja, néha ezt gyufában játsszuk. Szóval igen szolidan élünk, és ha azt tudnók, hogy ez az állapot csak pár hétig tart, oda se néznénk neki. Lelkiekben azonban messze vagyunk a testiektől, és bizony sokszor azért alszunk nagyokat délután, mert álmatlanul telt el az éjszaka. Hogy tudnánk gond nélkül élni, mikor odahaza naponta egy ősz hajszála támad minden igaz embernek.