1915. május 7.

A pénzben roppant nagy a hiány a táborban a legénység között, akik közül alig néhányan kaptak még pénzt hazulról. Annál bővebben rendelkezünk az idővel. Így aztán minden ember azon töri a fejét, hogyan csináljon pénzt. Már említettem, hogy voltak, akik a legközvetlenebb utat választották, s alumíniumból vagy valami fehér ötvözetből egyenesen rubelokat fabrikáltak. Bizonyosan sokan sajnálják, hogy ehhez nem értenek. Ezeknek nem marad más hátra, mint az idejüket munkára fordítani, s így keresni pár kopeket.

A szükség csodálatosan találékonnyá teszi az embereket. Közvetlen a munkát csak úgy lehet a táborban értékesíteni, ha az ember a tisztekhez pucernak szegődik, nem beszélve arról a pár emberről, akinek még jókor sikerült az orosz lavkákban kiszolgálói állást kapni rutén nyelvtudásuk révén. A nagy többség egy jókora része most is csak átheveri a napot − vagy mert nem tud megfelelő dolgot találni magának, sokszor csak az anyagi eszközök vagy szerszámok hiánya miatt, vagy mert lusta dolgozni, s helyzetével meg van elégedve. Bizonyára csak igen kis része a legénységnek tud olyan munkát kitalálni, mellyel pénzt képes keresni. Mégis igen nagy változatosságban találkozik az ember nap nap után újabb plennigyártmányokkal, úgyhogy érdemesnek tartottam itt feljegyezni ezeket a házi ipari remekeket.

A faipar céljaira sajnos csak a fenyő- és nyírfa áll rendelkezésünkre. A nyírt elég jól lehet faragni, de olyan kevés akad belőle, hogy a faragóknak igen nagy része a hasadó és szálkás, gyantás fenyőtűzifákból kénytelen dolgozni. Ebből készülnek a hegedűk és csellók, húrtartó nyergek, cimbalom, citera, tambura, gitár, fuvola, furulya, balalajka, dob. Cigaretta- és szivarszipkák, pipák, kazetták, domborművű sétabotok és dobozkák. Az utóbbiak különféle huncut zárakkal, természetes és színezett fából készült berakásokkal, faragott s berakott képkeretek, festve, lakkozva, égetve, szűk nyakú üvegekbe ravaszul beépített feszületek, tiroli schnitzerek nyírfából készült szobrocskái (földig érő kecskebundában őrt álló, nagy süvegű muszka katona, sakkfigurák, feszületek, rohamozó baka stb. Dohányszelencék és cigarettatárcák, gyufadobozkák, lombfűrészmunkák, a gyerekkori tudomány felelevenítése és kereplők. Madarak forgácsszárnyakkal, vízi- és szélmalmok. Egymásba kapcsolódó és egyforma apró fakapcsokból és ékekből csodálatos koszorúk, keretek és kápolnácskák, teljesen szeg és enyv nélkül összeállítva. Paprikajancsik, nyújtótornászok, malomkerékhajtó figurák, szekerek, szobakuglijáték, kockák, dominók, sakkok, malmozáshoz való bábuk és táblák. Evő- és főzőkanalak, cipőszegek, tinta-, óra-, gyufatartók − ez utóbbiak közt olyanok melyek automatikusan tolnak ki minden nyitáskor egy-egy szál gyufát −, fegyverpucolók a muszkák részére (öt darab kettő kopekért!), állítható naptárak, s az asztalosmunkák közül székek, karosszékek, priccsek, ágyak, asztalok és katonaládák, fogasok, fali könyvállványok és polcocskák, mosóteknők és szalonasztalkák.

A konyháról kihajított, s a szeméten összeszedett marhacsontokból készültek a csontcsillagok, fésűk, gombok, szipkák, gyűrűk, sakkfigurák, kockák, húrtartók.
Az összerágott kenyérből dobozok, óratartó, gyertyatartó, tintatartó, festett gyümölcsöskosaracska s virágcsokor-szobrocskák, a mézeskalács formájú szív- és egyéb alakokkal bíró kazetták stb. Vasból bicskák és konyhakések, vésők a faragóknak, fúrók és kalapácsok, piszkavasak, cipőszegek és sarkok, kovácsolt díszmunkák; az orosz katonasapkában található finom acélrugóból, miután abba fogakat metszettek, nagyszerű finom fűrészt fabrikált bakáink ügyes keze.
Minden bádogdarabot felhasználnak a bádogosok. Rendesen ez is a szemétről kerül. A kihajított üres konzervdobozokból teaszűrő, teás- és evőcsajka lesz, a nagyobb darabokból csajnik és mosdótál, vasbádogból serpenyő vagy lavór. A lavórok kívülről kincstári vörösre festett bádogja elárulja, hogy a „mester" vagy egy elhagyott barakk tetejéről, vagy egy esőcsatornából „bányászta" hozzá a nyersanyagot.

Rézből készült gyűrűket, gyűrűbetéteket, vésett poharakat és kupicákat látni, és plakettekkel kezd kísérletezni néhány bajtárs, akik odahaza rézöntők lehettek, innét magyarázható a harangok iránti meleg érdeklődésük.
Alumíniumból gyűrűk és húszkopekesek gyártatnak. Erre a célra az alumínium tábori kulcsokat olvasztják be. Gyűrűk készülnek még ezüstből is, ezeket aranyművesek csinálják, igen csinosak, s a vésnökök látják el díszítéssel. Rubelből készülnek.
Lószőrmunkák is igen nagy számban forognak a kereskedelemben, kezdve a borotválkozáshoz szükséges pamacstól s haj- és cipőkefétől a hegedűvonóig és a legízlésesebb, fonott, finom munkájú óra- és hosszú láncokig. Az óraláncok függeléke rendesen egy csinosan körülfont orosz ezüstpénzdarab, vagy muszka, vagy saját fegyvergolyónk.
Bőrből pénz- és dohánytárcák, cipőfűzők, óraláncok, labdák, papucsbocskor, kamásli és kesztyű készül, de láttam a „borjú" bundájából varrt sárga téli sapkát is. Legújabban pedig a füles labdák és footballok gyártása jött divatba.
Szövetből sportsapkák, papucsok, kamáslik, hímzett és festett kesztyűk varratnak, azonkívül mindenféle ruhadarabok.

A csukaszürke, vékony szövetű, kikapcsolható kabátbélés elsősorban került szabókézre, s most hogy a kabát már nem olyan szükséges, igen sokan eladják azt is. A készülő bricseszek és blúzok csaknem kivétel nélkül kifordított kabátokból alakíttatnak. A sátorlapból hátizsákot, bricseszt és blúzt, kamáslit, szalmazsákot láttam már csinálni, a borjú keményebb belső bőrrészeiből cipőt talpalni.
Divatról is beszélhetünk, amennyiben csaknem kivétel nélkül mindenki lefejti sapkája bőrellenzőjét, s huszáros formájú, ellenző nélküli sapkát hord, a köpenyeket pedig harangalakban lógó formában viseljük, a hátsó spangni lefejtése folytán. Így határozottan ízlésesebb a ruházatunk, csak az öreg törzstisztnek nem tetszik ez a „lázadás".
A vésnökök a gyűrűkön kívül a legitimationskapslikba és tábori kulacsokba, cigarettatárcákra dolgoznak. Vannak kosárfonók és csipkeverők, talpalósuszterek, kizárólag kézzel varrók és ruhamosók. Szabók, kifőzők, fánk- és lángossütők, nyelvtanárok, cigányzenészek és fúvósok, házaló árusok és barakkbeli lavkások, akik valamelyik sarokban egy asztalkán árulnak mindenféle apróságokat. Vannak, akik a fenti dolgok kisorsolásával nyerészkednek, vannak, akik a sorsjátékra résztvevőket gyűjtve keresnek kopekeket, vannak magyar s német újságfordítók, másolók és kiadók, játékkártya-rajzolók és festők, arcképrajzolók és nagyítók, festőművészek és képeslapgyártók, könyvkötők, akik lopott papírból noteszokat fűznek és sátorlapborítékba kötve árulják azokat. Vannak borbélyok és masszőrök, órások és órakereskedők, fényképészek (a táborbeli muszka fényképész segédei), s laboráns, aki a tábor patikusának olcsó munkaereje. Készülnek benzines öngyújtók, karácsonyi és pornografikus képeslapok, egy türelmes plenni teljesen pontos gőzgépecskét farag fából, egy másik 8 rubelért olyan ingaórát árul ugyancsak tisztán fából, melynek minden óráját egy fakovács üti ki, és egy fabaka minden percben szalutál a tetején. Vannak litográfusok, kik a kártya-, ruhaosztással foglalkoznak különösen, s most jön el az idő a kertészeknek.

Megindul az építkezés is, és kőmíveseket keres a muszka a félbemaradt téglabarakkok befejezéséhez, azonban olyan kis összeget ígér a nehéz munkáért, hogy az elszakított ruhát és az okvetlenül szükséges jobb táplálkozást abból megszerezni nem lehet. Nagyon kevés vállalkozó akad. A török bajtársak − mert ilyenek is vannak már szép számmal a táborban − a kesztyű- és harisnyakötést kultiválják, s török aranypénzzel kereskednek. Egy alththün ára 9-10 rubel között van. Vannak végül kedélyes emberek, akik idejüket s munkájukat nemcsak pénzszerzésre fordítják, hanem nem restellik a fáradságot arra, hogy verebeket fogjanak össze, s ezeknek fejére hegyes sipkát ragasztva eresszék őket szabadon, nagy riadalmára többi kollégáiknak. A plenni most kezd csak nekilendülni, s naponta új meglepetésekkel szolgál.