A béke- és biztonságépítés hét évtizede

Új veszélyforrások

Dr. Simai Mihály egyetemi tanár előadásában az ENSZ-békefenntartás jövőjéről ejtett szót a globális biztonsági kihívások fényében. A Magyar ENSZ Társaság elnöke szerint a hidegháború vége után egy ideig úgy tűnt: az ENSZ a korábbinál hatékonyabban működhet majd, ám számos régi problémát nem oldottak meg, és a két szembenálló katonai tömb megszűnésével kiszámíthatatlanabb, bizonyos régióban a korábbiaknál erőszakosabb konfliktusok robbantak ki országok között, illetve országokon belül is. Ebben az új korszakban az euroatlanti közösség maradt az egyetlen biztonsági tömb, amely egyszerre rendelkezik számos közös biztonsági és gazdasági érdekkel, illetve az ezek érvényesítéséhez szükséges képességekkel. Kína emellett megcélozta a vezető szerepet Ázsiában, Oroszország pedig kiszámíthatatlan, ellentmondásos módon keresi a helyét az új rendszerben, javarészt ellenséges környezetben.

A közel-keleti és észak-afrikai konfliktusok a teljes nemzetközi rendszerre nézve roppant veszélyesek, főleg, hogy a régió egyre instabilabb. Emellett világjelenségnek tekinthető az egyes országokban felhalmozódott számos gazdasági és szociális feszültség, a szegénység, a munkanélküliség, illetve az, hogy ezek mellé etnikai és vallási összeütközések társulnak. A kibertér képében ráadásul egy új hadszíntér is megjelent: több mint száz kormányzat máris ennek megfelelő módon alakított a hadseregén. A világnak emellett új típusú, korábban nem létezett „proxy-háborúkkal" kell szembenéznie. Új és nagyon fontos veszélyforrás, hogy nukleáris fegyverek kerülhetnek terrorista szervezetekhez. Ebben a megváltozott környezetben az ENSZ továbbra is a legfontosabb nemzetközi szervezet maradt, ám a békefenntartás terén is új kihívásokkal, megválaszolatlan kérdésekkel néz szembe. Egyelőre az sem tisztázott, mik a hosszabb távú trendek, mik a szabályok, hogyan változik a konfliktusok mintázata, illetve mennyire lehetnek hatékonyak az egyes nemzetközi szervezetek ebben az új környezetben.

Elképzelhetetlen a kéksisakosok nélküli világ

Erdős André nagykövet előadásában az ENSZ-békefenntartás fejlődéséről beszélt történeti összehasonlításban. Mint a Magyar ENSZ Társaság elnökhelyettese felidézte, a „kéksisakosok" a ’40-es évek végén úgy kezdték meg szolgálatukat a Közel-Keleten, majd Kasmírban, hogy korántsem volt még annyira kidolgozott a jogi környezet, mint napjainkban. A második generációs missziók már egyre inkább multifunkciós misszióknak számítottak, amelyeket jellemzően polgárháborús övezetekben hajtottak végre: a békefenntartás mellé idővel betársult a joguralom kiépítésének elősegítése, a választásszervezés és számos egyéb feladat. Ebben a fázisban már rendőrök, választási megfigyelők, jogi és közigazgatási szakértők is bekapcsolódtak a munkába, és a hasonló missziók kaptak egy határozott humanitárius karaktert is. A ’90-es években azonban ismét változott az általános megközelítés: az 1992-es szomáliai fiaskó tapasztalatai komoly hatást gyakoroltak a jövőbeli missziókra, mint ahogyan az is, ahogyan a nemzetközi közösség gyakorlatilag tehetetlenül nézte végig emberek százezreinek lemészárlását Ruandában, illetve a volt Jugoszláviában.

Erdős André rámutatott: a világ nem volt képes alkalmazkodni a radikálisan megváltozott helyzethez, és ezáltal a demokratikus társadalmak gyengesége is megmutatkozott. Míg ezek a társadalmak roppant érzékenyek az emberveszteségre, és számtalan vita, érdekösszehangolás és egyeztetés előzi meg a katonai fellépést, addig az autoriter rezsimek, hadurak, paramilitáris egységek nem foglalkoznak efféle szempontokkal. Az ENSZ működését szabályozó újabb irányelvek, koncepciók már egyre inkább a helyszíni megoldások felé mutatnak, és a strukturális reformok is ebbe az irányba mutattak az elmúlt évtized folyamán. Szintén mérföldkő volt, amikor Szudánban a kéksisakosok felhatalmazást kaptak: bármilyen eszközt bevethetnek a civilek védelme érdekében. Bármennyit változott is azonban a szerepük az évtizedek során, a mai világ a maga megjósolhatatlan fejleményeivel együtt egyszerűen elképzelhetetlen a kéksisakosok nélkül – szögezte le Erdős André.

Párhuzamos struktúrák

Szenes Zoltán a NATO és az ENSZ kapcsolatairól elmondta: máig élénk vita folyik a világszervezet és az észak-atlanti szövetség viszonyáról, hiszen éppúgy tekinthetünk erre a kapcsolatra hatalmas potenciált rejtő partnerségként, mint rivalizálásként. A pozitív érvek között többek között azt szokás felhozni, hogy a NATO great asset a világszervezet békefenntartó műveletei számára, az ENSZ pedig great asset a NATO számára a békefenntartó missziókban. A NATO-val szembeni gyakran hallott negatív érv viszont, hogy eleve katonai megoldásokban gondolkodik, csökkenti az ENSZ jelentőségét és akcióival veszélyt jelent a kollektív biztonságra. Az ENSZ-szel szemben általában a lassú döntéshozatal és a műveleti inkompetencia a fő ellenérv. Mint fogalmazott, az ENSZ nagy rendszerként a multilateralizmus összes dilemmájának megtestesítője, ám a NATO-val kapcsolatosan kölcsönösen el kell kerülni a kritizálást és a negatív előítéleteket: a feszültségeket pedig nem elfojtani, hanem kezelni kell, még akkor is, ha egyébként tényleg számos területen érezhetők súrlódások, összeütközések a két szervezet között – ez már csak a hatáskörök átfedései miatt is kódolt az egyes területeken.

Horváth Gábor dandártábornok, az MH 25. Klapka György Lövészdandár parancsnoka az ENSZ és az Európai Unió együttműködéséről tartott előadást. Rövid történeti áttekintést követően rámutatott: az egymással fedésben lévő hatáskörök, illetve az információmegosztás itt is problémákat okoztak. Ennek ellenére a hatályosan elfogadott irányelvek szerint erősíteni kell az együttműködést a válságmenedzselés tekintetében a tervezés, a kiképzés, a kommunikáció és a gyakorlati tevékenységek vonatkozásában is. Az Unió ugyanakkor erős legitimitásra törekszik a békefenntartó műveletek terén, emellett az ENSZ-ben is erősíteni szeretné pozícióit. A jövőt illetően kiemelte: az ukrán válság kapcsán az Európai Unió története során első ízben találta magát egy geopolitikai hatalmi játék kellős közepén. Egyrészt nem tud semleges félként feltűnni, hiszen egyes érintettek azzal vádolják: valójában résztvevője a konfliktusnak, emellett pedig összeütközés tapasztalható az értékek (biztonság) és az érdekek (gazdaság) világa között, miközben komoly problémákat okoz a migráció, ismét erősödnek a nemzeti identitások az egyes országokban, és demográfiai problémákkal küzd a közösség. Az ENSZ ezzel szemben egész léte során geopolitikai játszmák középpontjában állt, ám napjainkban ezek is sokarcúbbak, mint valaha. A világszervezet régóta esedékes reformok előtt áll, ugyanakkor még így is az egyetlen olyan tényező, amelyet többnyire mindenütt elfogadnak általános békeközvetítőként.

Megújulásra van szükség

Dr. Isaszegi János nyugállományú vezérőrnagy, aki előadásában a katonai békefenntartás jövőbeli kihívásairól beszélt, a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: az ENSZ bizonyos mai konfliktusokban egyszerűen nem alkalmazható békefenntartóként. „Jelenleg több mint százhúsz fegyveres konfliktus zajlik a világban, ebből tizenhat helyen van jelen békefenntartókkal a világszervezet. Felmerült már például, hogy esetleg Ukrajnába is küldeni kellene békefenntartókat, ám egy ilyen háború esetében ez egyszerűen nem jelentene megoldást. Az országban nemcsak a nagyhatalmak proxyháborúja zajlik, hanem belső háború is, ami egyébként a kárpátaljai 150 ezres magyarságot is érinti. Amennyiben a békefenntartók szétválasztanák a szembenálló erőket, az legfeljebb a probléma 20 százalékára jelentene megoldást, és a maradék 80 százalék kezelésére az ENSZ-békefenntartók egyszerűen alkalmatlanok. Ugyanez a helyzet az Iszlám Állam kapcsán is", mutatott rá a tábornok.

Isaszegi János szerint fel kell mérni, hová milyen mandátummal küld a világszervezet békefenntartókat, ott mi a végcél, és miképpen érhető el mindez. „Ugyanakkor ha a 2016 és 2030 közötti időszakot nézzük, egyelőre nem látszik, hogy az ENSZ mai struktúrájával, felkészültségével, katonai-rendőri-civil-diplomáciai szakemberállományával, rendezetlen vezetés-irányítási rendszerével kezelhetők lennének ezek a konfliktusok", mondta a tábornok. „Az Afrikából menekülő mintegy 180 millió ember migrációs problémáit semmiféle ENSZ-békefenntartás nem tudja rendezni, de nem kell ezt leszűkíteni a világszervezetre: maga a nemzetközi közösség sem készült fel a helyzet rendezésére. Az elmúlt hónapok szomorú Földközi-tengeri eseményei és a magyarországi migrációs roham számadatai mind az ENSZ-t, mind az EU-t, mind a NATO-t arra kényszerítik – reményeim szerint minél erőteljesebben – hogy dolgozzon ki egy akciótervet. És ennek a lényege nem az, hogy a hajót ne engedjük át a Földközi-tengeren, mert ettől a probléma nem oldódik meg: ennél sokkal súlyosabb kérdéseket kell rendezni." Isaszegi tábornok felhívta a figyelmet: sok minden múlik azon is, miben érdekelt az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, hiszen ezek az államok a volt gyarmatbirodalommal kapcsolatos demokratikus folyamat vonatkozásában sem fogják áldásukat adni olyasmire, ami az ő nemzeti érdekeiket sérti.

A nyugállományú vezérőrnagy szerint mind az ENSZ-nek, mind az EU-nak, mind a globális és regionális nemzetközi szervezetrendszernek teljesen meg kell újulnia ahhoz, hogy alkalmasak legyenek a 21. századi kihívások kezelésére. „Nem szabad azt gondolni, hogy például az ázsiai problémák maguktól megoldódnak, akármilyen etnikai, vallási zászló vagy szimbólum mögé rejtik ezeket. Ahhoz viszont, hogy valami történjen, a 193 tagországos, hetven éves ENSZ-nek kell változtatnia többek között például a lassú döntési mechanizmusán. És ugyanígy az öregedő, lassú reagálású Európának is változnia kell, mert az Európai Unió jelenlegi formájában ugyanolyan alkalmatlan az Iszlám Államhoz hasonló terrorista szervezetek elleni fellépésre, mint a világszervezet.

Fotó: Galovtsik Gábor