1915. március 17.

Verőfényes nap, mint az előzők. A legmegrögzöttebb odúlakók is kibújnak, az utcákon sűrű rajokban sétálnak a plennik. Sőt, szokás szerint a muszka türelmét is próbára teszik. Mind tovább merészkednek, már a tábort körülvevő csupasz hegyek oldalában, sőt a gerinceken is látni az ismert alakokat. Este az őrmesterünkkel felmegyek a bataillonirodába, s ott elém teszik a Sibrische Bank utalványát, melyen a 100 rubelt nyugtáznom kell.
Állítólag a városban levő bankfióknál erre felveszik a pénzt, s pár napon belül megkapom. Csak már látnám.

A muszkában nem bízom nagyon. Szerencsére még itt van a generálisuk, most nagy a rend. Mondják, hogy a Ruskoje Slovo a magyarok dicséretét zengi, s egyik cikkében „Az Alföld oroszlánjai" címmel aposztrofál bennünket. Lehet.