1915. november 15.

Erősen havazik, hatalmas pelyhekben és kitartóan. Szobánk kivilágosodik, s az utcáról bevillanó fehérségtől is már barátságosabb, mint eddig. A hulló szűzi fehérség valami tiszta örömet kelt a lélekben, mind örvendünk neki. Már nagyszerű szánút van mindenfelé az utakon, de másfelé nem is lehet járni a magas hótól, mint a letaposott kocsiúton vagy a lesöprött s keményre gázolt ösvénykéken, melyek a mély hóban összevissza hálózzák a tábort.

Posta érkezett, méghozzá októberi lapokkal. Mind türelmetlenül várjuk, de csak Kovács kap egy lapot, az elsőt ittléte óta. Kovács ti. a konok magyarok fajtájából lévén, csak akkor írt haza, s akkor tudatta címét, mikor mi már válaszokat kaptunk első lapjainkra. Akkor hitte csak el, hogy innen valóban el tud jutni a posta az ő kis falujába is. Így aztán egy kicsit lemaradt a lapokkal, no de annál jobban örül most.