1915. november 22.

Muszka századparancsnokunk beállít hozzánk, éppen mikor legjavában készül a Famae és szobánk minden sarkában egy körmölő bajtárs dolgozik, de szerencsére buta hozzá, hogy észrevegye a dolgot. A 7. bataillonba a vízhordó huszárral küldjük be a lapot, s egy mellékelt levelemmel együtt elveszti azokat. Szerencsére azonban plenni kezébe kerülnek, aki eljuttatja hozzánk. Egyszer csak rajtavesztünk, mindig nem lesz szerencsénk.

Klein Sanyi ma minden előzmény nélkül, egyszerre vért kezd köpni. Roppantul lehangol ez az eset. A fiú izmos vasgyúrógyerek, s ez is így jár ez alatt az átkozott klíma alatt, nem tudjuk itt kihúzni, ha soká tart még a harc ott nyugaton. Meglátogatjuk. Fekszik, s azt mondja, nem érzi magát éppen rosszul.