1915. november 5.

Újabb élelmes alakjai támadtak a tábornak, egy germán, aki cigarettákat árul, s aki odahaza szavalóművész, táncmester vagy legalábbis vásári kikiáltó lehetett, olyan pátosszal tudja kínálni portékáját, tovább Geréb gyorsító, aki koponyánként 1 kopek lefizetése után egy papírlapról jól fogalmazott jó híreket olvas fel barakkról barakkra járva. Ha a barakkban új hírt hall, azt rögtön feljegyzi a többi mellé, képzelhető, hogy milyen hitelesek hát ezek a hírek. Fő azonban, hogy mind jó hírek. Bennünket egyébként kerül, talán a konkurenst utálja, vagy eredeti híreit félti. (Később jobban megismertem ezt az eredeti embert, s értékesnek találtam. Magát reklamírozni azonban nem tudta, nem tolakodott és így mindenféle bolondságot beszéltek róla.)

Szamek végre elmegy. Ideje már. Lakásába Kleinék költöznek be. Egy téren álló kisebb fabarakk ez. Ma Szily szakaszvezető keres föl. Találkozásunk óta felfrissítette emlékezetét, s most már tisztában van vele, hol is jártunk együtt a muszka után (no meg előtte is). Az erdei ütközetről szólva meséli, hogy az a kapitány, akit sebesülve láttam, Kutján volt, rövidesen meg is halt. Kenesseyről azt meséli, hogy arról van szó, hogy hazamegy. Ha az olyan könnyen menne! De még talán akkor sem. Kétlem! A Famae ismét rendesen megy a legegyenesebb úton, ti. a postások által. Prizren a bolgárok kezében van.